Csak élj és olvass

2. fejezet

2012-03-02T07:44:00.000-08:00

Már reggel óta olyan érzésem volt, mintha lázaslennék. Fájt mindenem és kóválygott a fejem, a metrón majdnem elhánytam magamaz ülések dohos szagától, és mire elértem az iskola kapuját, másra sem vágytam,csak hogy leülhessek végre a hívogatóan nyugtató padomba.

Szokványos iskola volt egy szokványos kis németvárosban szokványos diákokkal. Itt minden átlagos volt. A belvárosirodaépületei és bevásárlóközpontjai között magasodó karcsú templomtornyokonzöld rozsda borította a rézdíszeket, az autók fekete füstöt eregetve éstülkölve száguldoztak az aszfalton. Öreg nénik siettek a központi piacra,öltönyös férfiak rohangáltak a fülükhöz nőtt telefonnal, hontalanok kéregetteka kapualjakban.

Minden átlagos volt, perpillanat csak én éreztemmagam különösen nyomorultnak.

A fülemben szokás szerint benne volt a fülhallgató,és igyekeztem valami lassú, ütemes számot találni a lejátszási listán. Kellettaz ütem: kilégzés, belégzés. Nem is figyeltem, merre megyek, csak babráltam azapró gombot a világító kijelző mellett.

A lábam beleakadt valamibe a földön, s én hatalmasatrepülve orra estem. Hangosan felszisszentem, ahogy a durva beton mélyenvégigsértette a térdemet, ráadásul jócskán bevertem a könyökömet is, ahogypróbáltam a kezeimmel tompítani az ütést.

Ahogy rámarkoltam a kezemben levő lejátszóra, azujjam hozzáért a volume gombhoz és egy pillanaton belül fülsiketítően üvöltötta hangszórókból a zene, de még így is hallottam, ahogy valaki hisztérikusanelkezd sipítozni.

Könyörgöm, add, hogy ne Brittany legyen!

- Te szerencsétlen, a táskám! – Hát persze, hogyBrittany. Ügyetlenül mellém tipegett tűsarkú cipőiben, és kicibálta a lábaimalól a táskáját. – Te idióta, elszakítottad a pántját! – visította, miközben azorrom alá dugta csili-csálé táskáját.

Úgy nézett ki, mintha egy csillám póni megrágottvolna egy műbőr elefántot, aztán még több csillámot hányt volna rá.

- Kösz, jól vagyok. – morogtam az orrom alá, míg aszakadt farmeremen át vizsgálgattam a mély sebet a jobb térdemen. – Egyébkéntis mit keres az a vacak az udvar közepén?

- Ez nem vacak, te kretén! Ez egy méregdrága táska!És Te Ki Fogod Fizetni! – sziszegi az utolsó szavakat a fogai közül.

- Hülyéskedsz? Eszembe sincs kifizetni. Mi a fenénekrakod a táskád az udvar közepére? Ha annyira drága, miért nem vigyázol rájobban? – kérdeztem, míg az ép térdemre támaszkodva nagy nehezen felálltam.

Brittany csak állt velem szemben, a kezébenszorongatott táska csak úgy himbálódzott, ahogy a keze remegett a dühtől.

- Ezt még megbánod! – sziszegte összepréselt fogaiközül, és úgy nézett rám, mintha itt, ezen a szent helyen akarna feldarabolni atekintetével.

- Mint mindig. – válaszoltam a vállam fölött, ahogylehajoltam a saját, az incidenst épen megúszó táskámért és elindultam a bejáratiajtó felé.

Úgy támolyogtam a folyosókon, mint egy szellem. Senkisem szólt hozzám vagy nézett rám, csak a tanárok böktek nekem valamit egykedvűen,mikor én, mint illedelmes diák, rájuk köszöntem.

Vészesen ingott velem a világ, úgy éreztem magam,mint a centrifugába hajított vizes törülköző. A lábaim bágyadtan vitték azegyre jobban nehezedő testemet, ráadásul még a térdem is eszeveszettül sajgott.

Benyitottam a mosdóba és eltámolyogtam amosdókagylóig, hogy ott a pultra támaszkodva egy kicsit megpihenjek.Megnyitottam a hideg vizet, és szédülve az arcomba fröcsköltem a jegescseppeket.

Borzalmasan néztem ki. A tükörből egy karikás szemű,sápadt, kócos hajú rémség nézett vissza rám. Kicsit elborzadtam, hogy mégishogy nézhetek ki ilyen ramatyul, de azonnal megnyugodtam, mikor a szemeimbenéztem. Sárgászöld íriszeim egy pillanatara mintha barnává váltak volna, deegyet pislogtam, és az idegen szín már el is tűnt.

A csengő hangosan felvisított, és épp hogy csak voltannyi időm, hogy becsusszanjak az ajtón és lehuppanjak a székemre, mielőtt azirodalom tanárunk hatalmas, öblös léptekkel belépett a terembe és becsapta azajtót az egyik lány orra előtt. Hát neki annyi, sikeresen elintézett magánakegy igazolatlan órát.

Bágyadtan húztam elő a füzetemet a táskámból. Azasztalra könyököltem és igyekeztem megtalálni a legkevésbé sajgó pontot ahomlokomon, hogy az öklömet hozzányomva meg tudjam támasztani a fejemet. Afülemen csak tompán szivárogtak át a szavak, mintha vastag hártyán kellettvolna átnyomakodni a hangoknak. Igyekeztem visszaszorítani a késztetést, hogy aszenvedéstől összeráncoljam a homlokom, mert akkor még erősebben belenyilallt afájdalom a fejembe. Ördögi kör.

- Vagy maga nem ért velem egyet?

A hirtelen felzendülő hangtól úgy megijedtem, hogy akönyököm megcsúszott a padon, a fejem pedig támasz nélkül hangos koppanássalütődött az asztallaphoz. Nagyokat pislogtam, hogy kisöpörhessem a látóterembentáncoló fekete foltokat, majd a mellettem magasodó tanárra néztem.

- De, teljes mértékben. – hebegtem remegő ajkakkal,de kétlem hogy a termet betöltő nevetés mellett meghallotta volna.

- Megtisztelne, ha odafigyelne az órámon.

- Sajnálom, csak nem érzem valami jól magam.

- Akkor miért nem maradt otthon? – kérdezte karbatett kézzel.

- Matekból dolgozatot fogunk írni.

- Értem! – dörrent mély hangja. – Szóval a matematikaóra miatt képes betegen bejönni, de az én órámat annyira sem méltatja, hogynyitva tartsa a szemét? Pedig nem fényesek annyira a jegyei, hogy eztmegengedhesse magának.

- Sajnálom – hebegtem zavartan.

A csengő hangosan felvisított a folyosón, az éleshang fájdalmasan vert homlokon. A diákok csivitelve szedték össze a dolgaikatés indultak meg a terem ajtaja felé. A tanár még vetett egy utolsó, mérgespillantást rám, majd hátat fordított nekem és az asztalához sétált.

- Nézd csak, amilyen kis könyvmoly még egy rendesjegyet sem tud összekaparni – kacagta Brittany.

- A te átlagod sokkal rosszabb, mint az enyém –mormogtam a halántékom masszírozva.

- Nekem nem kell okosnak lennem, idióta. Elég, hogyszép vagyok. De te? Ragyás vénasszony leszel és csak kávét fogsz felszolgálniegy sarki büfében.

- Kitartott műnő – mondtam és igyekeztem a homlokomonszaladgáló fájdalom ellenére elgondolkodó arcot vágni – Igazad van, a tekilátásaid sokkal jobbak – bólogattam.

- Majd meglátjuk! – visította éles hangján Brittany.– Az osztálytalálkozóra a részeges, kövér férjeddel fogsz jönni és úgy fogsz kinézni,mint a nagyanyám. Én akkorra már híres divattervező leszek, tengerpartivillával és egy filmcsillag vőlegénnyel. Szánalmas leszel és én röhögni fogokrajtad. – kacagta.

- Tudod kik látnak a jövőbe, Brittany? Aboszorkányok, nagy, ronda bibircsókkal az arcukon – mondtam, mutatóujjammal azállkapocscsontja felé bökve.

Dühösen fújtatva húzta festett szőke haját azállkapcsa tövében sötétlő duzzadt anyajegyre.

- Majd meglátjuk, hogy te hova jutsz abból a koszos kislyukból, ahol az anyáddal éltek – dörögte, majd hátat fordított nekem és hangoskoppanásokkal kisietett a teremből.

Az órák lassan teltek, émelyítő, követhetetlenmasszává összefolyva előttem. Alig láttam ki a fejemből, mintha a fájdalomlátható, fekete szellemekként örvénylett volna a látóteremben, kiszorítva aszíneket és az alakokat.

Azt se tudom, hogyan kerültem a matematika órára,csak a dolgozat közepén eszméltem rá, hogy a fehér alapon fekete minták számoka papíron, és hogy a csíkok egyenletek, amiket meg kellene oldanom, de már azis nagy erőfeszítésembe került, hogy egyáltalán a nevemet a lap tetejére biggyesszem.

Hangosan dübörögve érkezett a metró az állomásra ésmindenki elkezdett az ajtó felé toszulni szemben úszva a szerelvényről leszállókáradatával.

Én csak hagytam, had sodorjanak magukkal, legalábbaddig sem kell magam a sajgó lábaimon vonszolni. Ahogy felléptem a metróraazonnal elkaptam az egyik kapaszkodót és egész testsúlyommal ránehezedtem.

Úgy lógtam ott, mint egy kötözött sonka, erőtlenülringva a szerelvény rángatózására.

Sajgott a fejem és szédültem, ráadásul az alattamremegő padló sem sokat segített az egyensúlyom megtartásában.

Próbáltam nem különösebben figyelni a mellettem állóférfiból áradó tömény cigarettaszagra és az ettől vészesen fortyogó gyomromra.

Nem, gondoljunk inkább nyuszikra.

Pici, hófehér nyuszikra, akik boldogan szaladgálnakegy vadvirágos réten. Minden színes kis virágszirom csodás illatot eregetmagából a csokoládébarna szemű nyuszik pedig boldogan sütkéreznek a tavaszi napfényben.

Állj!

A fehér nyusziknak piros a szeme.

A kép lassan változott, a fehér pamacsok szőkévészíneződtek és fürtökbe rendeződtek egy fürkésző, csokoládébarna szempár körül.

Meglepetésemben az ujjaim lecsúsztak a nyirkos ésmeleg kapaszkodóról, így támasz híján a kemény földre rogytam.

Idelent valahogy sokkal rémesebb volt a helyzet,minden sokkal zsúfoltabb, büdösebb és émelyítőbb volt. A földön ülve úgyrázkódtam, hogy a fejemben valami nagyon összekoccanhatott, mert kiment odabenta biztosíték.

Mintha a szemem befordult volna, úgy sötétedett elszépen lassan minden. Éreztem, ahogy neki esek valakinek a térdének, depillanatnyi támaszom azonnal el is tűnt és én tompa puffanással a teljesen aföldre borultam.

Jól esett a szerelvény fémpadlójának hideg érintése abőrömön.

Ha most az Antarktiszon lennék a jégtáblákelolvadnának a forró testemtől. A sok víz elsodorná a pingvinek tojásait és azösszest megennék a fókák.

- Szegény pingvinek – suttogtam bűntudatosan.

- Miről beszélsz, Emma?

Két kéz megragadott a vállamnál és ülő pozícióbatornázott engem a koszos padlón. Néhány ujj finoman kisodorta az arcomból abőrömre ragadt hajamat majd egy hűvös tenyér rátapadt a homlokomra.

- Te jóságosIsten, már láza van.

Akadozva nyílt ki a szemem, mintha minden egyesmegtett milliméter után valaki kettővel visszahúzná a szempilláimat. A lassanszélesedő résen tucatnyi kép akart áttódulni, de én csak egyet engedtem be.

Egy rám meredő aggodalmas szempárt.

- Álom – leheltem.

- Hol van az a vacak? – Az álomkép dühös hévvelturkált a kabátja zsebeiben, majd egy lepattanó gomb kíséretében előrántott abelső zsebéből egy apró kis tárgyat. Röviden nyomkodott rajta valamit, majd afüléhez emelte.

- Matt, gyere értünk! Hatodik megálló. – mondtatömören. Gyönyörű szemöldökei ívbe feszültek a homloka közepén, mialatt atelefonra figyelt szemeiben az aggodalmat felváltotta a düh.

- Fogd már be! – csattant fel. – Elegem van a hülyevicceidből! Már alig van magánál, mégis hogy a fészkes szent fenébe beszéltemvolna vele? – Hangosan szuszogott a fülem mellett, mint egy fújtató bika, akielőtt a matador táncol.

Ez így nincs rendjén. Mégiscsak az én álmom. Nemakartam, hogy ez a gyönyörű látomás mérges legyen.

- Jól van haver, csak igyekezz! – Mellkasa lassanleereszkedett, és nagyot sóhajtva zsebébe süllyesztette a telefont.

A metró ajtaja hangos szisszenéssel kinyílt, engemmeg mintha a meglóduló tömeg vákumja szippantott volna fel a padlóról. A színekés szagok örvénylettek körülöttem, csak egy foltot tisztán hagyva mellettem.

Az angyalt, aki cipelt.

Olyan volt, mintha éles karmok karmolásznák a bőrömbelső felületén, eszeveszett gyorsasággal száguldozva a lábujjamtól egészen asajgó fejemig.

Zavaró, homályos és fojtogató köd hullámzott a szememelőtt. Éreztem, ahogy a fejem tehetetlenül hátrahanyatlik, az ujjaimkényszeredetten megfeszülnek és elernyednek.

Mozgó árnyak és morajló képek tolakodtak az elmémbeés valami erős, édes illat.

Lassan, bágyadtan fordítottam a fejem a csalogatóillat irányába és mélyen magamba szippantottam.

Olyan ismerős volt.

Minden egyes milliméterért megküzdve nyitottam ki aszemem, és találtam magam szemben a hatalmas, hófehér szirmokkal.

Liliom.

- Szegény kislány, már hónapok óta bent fekszik,pedig még csak három éves.

- Nem értem, pedig sose volt beteg. Még megfázva senagyon volt, most meg ez?

Nyöszörögve fordítottam át a fejem a másik oldalamraködös szemmel kutatva a hangforrás után.

- Anyuci!

- Kincsem, hát felébredtél! – szaladt mellém anyukámés lehuppant az ágyam szélére. Védelmezően fölém hajolt és kisimította nedvestincseimet a homlokomból – Hogy érzed magad?

- Josszul. Nagyon fáj…

- Elhiszem szívem. A doktor bácsi, mindjárt jön ésmegvizsgál. – Szeme hirtelen az éjjeli szekrényre rebbent, majd pármásodpercnyi méricskélés után újra visszanézett rám. – Ki hozta a virágokat, kincsem?

- A szomojú bácsi.

- Hogy ki? – kérdezte Anyukám meglepetten.

- Hát a szomojú bácsi. Mindig ejjön, néha van vejeegy vicces bácsi is. De ő mindig szomojú.

- Ki az a szomorú bácsi?

Csak ültem az ágy szélén és vártam, hogy kinyíljon az agyönyörű szempár, ami nélkül nem tudnék élni.

Ében

Az orromba bekúszott egy finom, édeskés, de mégisfűszeres illat. Szinte éreztem a nyelvemen, mintha szegfűszeges süteménytrágcsáltam volna.

Meleg, lágy szellő cirógatta az arcomat, olyanfinoman, mintha csak lehelet lenne.

Csukott szemhéjamon át is szúrt az erős fény, csaksűrű pislogás után és hunyorogva tudtam rendesen kinyitni a szemem.

Megint azzal a szempárral találtam szemben magam,amelyikről álmodom mostanában. Megkönnyebbülten pislogott rám aranyló hajszálaialól, alig pár centire tőlem, az ágy mellett ülve fejét összefont karjainnyugtatva.

Szóval megint csak egy álom. Elég furcsák mostanában,az előbb újból három éves voltam és a korházban feküdtem, most meg ez.

Remegve fújtam ki a levegőt csalódottságomban.

- Jobban vagy már? - A fiú felemelte fejét akarjáról, majd előre nyúlt és lágyan kisimította a hajam a homlokomból.

- Ja, nagyjából. Bár még mindig úgy érzem magam, mintakit átpasszíroztak a citromreszelőn. Egy álomhoz képest elég gáz.

- Álom? – kérdezte meglepetten. – Már nem alszol,Emma. Hál’ az égnek – tettes hozzá sóhajtva. – Már kezdtem aggódni, hogy sosenyitod ki a szemed – mondta végül mosolyogva.

- Akkor mi ez?

- Mi mi?

- Hát ez az egész.

- Mi lenne, Emma, hát a valóság – hatalmas vigyorterült el az arcán értetlenkedésemre miközben ujjaival a fülem melletti hajammalbabrált.

Kíváncsian figyeltem hosszú szempillái mögöttmegnyugvó íriszeit, amelyek most minden figyelmüket a hajszálaimrendezgetésének szentelték. Furcsa volt bennük a csillogás, idegen, de mégisismerős.

- Tudom ki vagy - leheltem halkan.

Fürkésző szemei hirtelen rebbentek az enyémekre,ujjait mintha parazsat fogott volna, úgy húzta vissza a fülem mellől és markoltbele arca előtt a takaróba.

- Miről beszélsz? – kérdezte rekedten. Hangjábanmintha félelem csendült volna.

- A szemeid – suttogtam halkan. Könnyedénvégigszántottam ujjaimmal a homlokába hulló tincsek között, majdvégigsimítottam a szemei alatt sötétlő karikákon. Olyan volt, mintha napok ótanem aludt volna. – A szemeid elárulnak. Olyan vagy mint én, te se tartozolsehová.

- Nem, Emma, ez nem igaz. Nekem itt van a családom.Ami most már a tied is. Hozzánk tartozol.

- Hozzátok?

- Igen. A családomhoz. Klaushoz, Matthez és hozzám.Ők is olyanok, mint te vagy én. Ők is Időtlenek.

- Hogy mik?

- Időtlenek. Halhatatlanok. Pont mint te.

A józan eszem sírva könyörgött, hogy befogjam a fülemés ne hallgassak rá. De fél méterrel lejjebb, mélyen a mellkasom közepén valamitudta hogy minden egyes szó, amit azok a szépen ívelt ajkak kiejtenek igaz.

- Halhatatlan? Vagyis sosem halok meg?

A fiú szeméből eltűnt a boldog csillogás, az arcáramintha egy érzelemmentes maszk borult volna.

- Most már nem fogsz öregedni. Örökké tizenhét évesmaradsz. Legalábbis kinézetre.

- És te?

- Én mi?

- Te hány éves vagy?

- Háromszázhetvenkettőt töltöttem februárhuszonhetedikén. – arcán újból egy hatalmas mosoly terült szét. – Ez könnyebbvolt, mint hittem. Arra számítottam, hogy azt mondod megőrültem vagy nekem eselés elkezdesz püfölni, mert elraboltalak. Miért hiszel nekem ilyen könnyen? –kérdezte végül pimasz mosollyal a szája szélén.

Én csodálkozva pislogtam rá, igazából magam setudtam, mit kellene tennem.

- Nem tudom. A szemeid igazat mondanak.

És valóban. A szemeiben nem volt semmilyen apró jel,ami arra utalt volna, hogy akár egyetlen egy szava is hazugság lenne.

Hosszan meredtem fürkésző szemeibe, valószínűleg ő ishitetlenkedésre utaló jelek után kutatott.

Elmélyülésemet egy hangos kordulás zavarta meg,bizsergető morajlást végigküldve a gyomromból az egész tetembe.

Az aranyhajú fiú mosolyogva feltápászkodott az ágymellől majd megindult az ajtó felé.

- Maradj itt, már nem ettél két napja, keresek nekedvalamit.

- Két napig aludtam? – kérdeztem hitetlenkedve.

Fél úton megtorpant az ajtó felé, majd némi habozásután újra visszafordult hozzám.

- Nem igazán mondanám, hogy aludtál. Mikor a véredlázad az inkább olyan, mintha kómában lennél. Eléggé összetett egy dolog.

- Mit csinál a vérem?

- Lázad. Ez csak egy kifejezés, mi így mondjuk, amikora betegség eluralkodik rajtad és végleg megállnak az öregedésben a sejtjeid. Demost már tényleg hozok neked valamit enni, mielőtt még kilyukad a hasad –mondta kuncogva, miután a gyomrom újból hangot adott követeléseinek.

- Várj még! – kiáltottam utána, mikor kinyitotta azajtót. – Hogy hívnak?

- Ében vagyok- suttogta, majd mosolyogva kilépett az ajtón.

Első fejezet

2012-02-24T05:01:00.000-08:00

1. fejezet

Ébressz fel!

Azt hittem menten lefordulok a székről.

Június eleje volt, fullasztó, forró levegő és már csak másfél hét az iskola végéig.

Hiába sötétedett későn, az utcán már javában égtek a lámpák, de én még mindig az íróasztalom fölé görnyedve próbáltam megbirkózni a mértani sorozatok fojtogató karmaival. Már azt sem tudtam igazán, hogy a tikkasztó melegtől vagy az erőlködéstől folyik-e a hátamon patakokban a víz.

- Én ezt nem értem! – kiáltottam és a papírkupac tetejére vetettem magam.

Anyu valószínűleg már javában aludt, és hiába közelített az óra kismutatója a tizenkettes felé, holnap mégis csak matekdoga lesz. Bár képes lettem volna ott azonnal, az asztalra dőlve elaludni, de azt azért mégse hagyhattam, hogy az izzadtságtól a fejemre olvadjanak a számok a papírról.

- Még egy perc.. – motyogtam csukott szemmel. A tanár hibája, ha reggel a fejemre lesz ragadva a megoldó képlet. Igazán nem tisztességes, hogy ekkora kimerültségbe hajszolja az amúgy eminens és odaadó tanulóit.

De nem, így azért még sem aludhatok el, még csak az hiányozna, hogy a tintafoltok mellé még a hátam is fájjon holnap.

Tényleg csak egy perc.

Valószínűleg elbóbiskolhattam, mert arra eszméltem, hogy félig lecsúsztam a székről.

Nyöszörögve tornáztam fel magam egy némileg függőleges pozícióba és söpörtem ki az amúgy már jócskán átnedvesedett tincseimet a szememből. Fáradt voltam és nyűgös, és az olvasólámpám erős fénye miatt csak hunyorogva tudtam kinyitni a szemem.

Először azt hittem, csak a szemem káprázik a hirtelen fénytől és azért tűnnek barnának az íriszeim a tükörben. De ahogy élesedett a kép úgy bontakozott ki egy teljesen ismeretlen szempár egyenesen előttem. A tükörben.

Hitetlenkedve bámultam az íróasztalomon álló faragott, talpas tükörbe, ugyanúgy, ahogy a másik alak nézett vissza rám. Biztos volt, hogy nem a saját tükörképem látom.

A tükörbéli alak íriszei csokoládébarna volt, nem pedig zöld, sötétszőke fürtjei itt-ott belelógtak a szemébe, és kérdőn felvont szemöldöke is sokkal vastagabb volt, mint az enyém.

Lassan felemelkedtem a székről, hogy előre tudjak hajolni és közelebbről meg tudjam vizsgálni az arcát.

Olyan volt, mintha egy üvegfal másik végén állna, ahogy mozogtam végig követett a szemével, és amikor hozzáértem a tükörhöz, elmosolyodott.

Fura volt, a tükör majdnem olyan meleg volt, mint a bőröm, és a tapintása sem olyan volt, mint a rideg üvegnek. Mintha meglágyult volna egy kicsit, mint a kátrány a forróságban, bár a felülete még mindig tökéletesen sima volt.

A fiú csak nézett, rezzenéstelenül, vékony ajkai elnyíltak és hajszálai lassan lebegtek, ahogy lehelete lassan ki és beszaladt a tüdejében.

Én moccanni sem mertem, íriszei mintha szelíd, de biztos karokkal vontak volna az örvénylő csokoládé mélyére. Minden porcikám belebizsergett abba a megmagyarázhatatlan, magával ragadó vágyba, hogy örökké elmerülhessek a szemeiben. Bal oldalt az ajkai lassan elkezdtek felfelé araszolni, végül megállapodva egy lélegzetelállító, féloldalas mosolyban.

Az eddig engem vizslató szemei hirtelen megrebbentek, majd átnézett a válla felett és mintha bólintott volna valakinek. Szép ívű arccsontja lágyan mozgott, ahogy valakihez beszélt a háta mögött.

Próbáltam átlesni a válla felett, de a sötétségben halványan rezgő árnyakon kívül semmit se láttam.

Ijedtemben kirúgtam magam alól a széket, hogy még közelebb tudjam tolni magam a tükörhöz, annyira közel, hogy az orrom szinte már hozzáért.

A kedvesen mosolygó fiú egyre csak halványodott, én pedig kétségbeestem. Nem akartam, hogy elmenjen. Az Anyukámon kívül senki sem néz rám mosolyogva, ilyen érdeklődő és meleg szemekkel. Nem akartam, hogy az a csodás érzés, amivel a szeme vonz elmúljon.

- Ne menj el! – suttogtam halkan a tükör sima lapjának, ujjaimmal erősen megmarkolva a faragott keretet. – Kérlek…

A fiú elmosolyodott és halványan megrázta a fejét. Már alig láttam, a tükörben egyre jobban élesedett a saját arcom képe, elfedve ez ő vonásait.

Már nem mosolygott tovább, ajkai kiegyenesedtek, szélei szinte már lefelé görbültek. Szemiből eltűnt az a boldog fény, ami az előbb akkora erővel vonzott, a helyét átvette valami mérhetetlen nagy fájdalom.

Halványan sejlő ajkai mintha suttogtak volna még egy rövidke szót, mielőtt amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt volna.

Éreztem, ahogy az üveg kihűl az ujjaim alatt, és ugyanolyan rideg lesz, amilyennek egy tükörnek lennie kell. Semmi sem emlékeztetett már benne arra a barna szempárra, amit az előbb oly elmélyülten figyeltem. Semmilyen bizonyíték nem maradt arra, hogy az előbb nem csak a kimerültségtől képzelődtem.

- Na jó, elég lesz mára, mielőtt még megkergülök.

Gyűlöltem a nyári estéket, amikor az ember a forróságban fetreng álmatlanul, kínjában már azt sem tudva, hogy tekerje magára a lepedőt, és hogy feküdjön, hogy a legtöbb levegő érje a hátát. Én eleve is mindig nehezen aludtam el, mindig is este kattogott legjobban az agyam.

Ilyenkor a gondolataim úgy meglódulnak, mint egy gőzmasina, észveszejtő gyorsasággal pörög benne minden fogaskerék és addig meg sem áll, amíg ki nem fogy belőle minden szufla.

Ez persze ma sem volt másképp. Követhetetlen folyammá gyűltek össze bennem a gondolatok, számok és egyenletek úsztak egy csokoládébarna folyóban, itt-ott felderengett benne néhány sötétszőke fürt, a fenyegetőző matektanárom és egy vékony, elegáns száj, ami a nevemet suttogja:

- Emma, Emma….

- Wake me up! – rikoltotta a párnám alatt Ben Moody és Amy Lee kórusban, s én akkorát ugrottam az ágyban, hogy bevertem a fejem a kinyitott ablakszárnyba.

A pár perc múlva megjelenő púpom helyét simogatva hanyatlottam vissza a párnára, a szabad kezemmel a puha ágynemű alatt kotorászva. Sikeresen megtaláltam a közben vészesen vergődő kis tárgyat, majd megnyomtam rajta a „szundi” gombot.

Kizárt, hogy máris hat óra lenne. Valaki babrált a telefonommal, biztos átállította rajta az időt. Csak tudjam meg, hogy ki volt az, mérget vehet rá, hogy a következő karácsonyt már nem fogja megélni.

De nem volt mit tenni, odakint már halványan világosodott, így tíz perc engedélyezett extraszundi után nagy nehezen kikecmeregtem a puhán csalogató ágyamból.

Az a jó a kicsi lakásokban, hogy pillanatok alatt eljuthatsz egyik szobából a másikba, de mégis, egyszerűen szenvedés volt elvonszolnom magam a fürdőszobáig. Karácsonyra zuhanykabint kérek az íróasztalom mellé.

Majdnem kiugrottam a kádból, amikor a csapot kinyitva a hideg víz rácsapódott a vállamra. Tény, hogy tegnap egész nap harmincöt fok volt még árnyékban is, s ez az éjszaka alatt sem ment le huszonöt fok alá, mégis, így utólag kicsit ostobaságnak találtam egyenest a hideg csapot tövig megnyitni.

Hál’ az égnek a hirtelen sokk viszont meghozta a hatását, és két perccel később már frissen, üdén, és nem kevésbé éberen tekertem magam köré a törölközőt.

Már tíz éve laktunk Anyámmal ebben az apró kis lakásban.

Egy gyereknek természetesen mindkét szülője hihetetlenül fontos, de mégis, az ősi törvényeknek engedelmeskedve én is, mint minden más leánygyermek, inkább apás voltam. Ezért ütött különösen szíven, mikor apám bejelentette, hogy van valakije.

Hihetetlenül szíven ütött.

Selejtnek éreztem magam, egy hibás árunak, akit kidobtak a szeméttel együtt a bűzölgő kukába. Nem értettem, miért akar mást szeretni, amikor itt vagyok neki én, a lánya, aki szinte mindennél jobban szereti.

Borzalmasan féltékeny voltam. És büszke.

Gyermeki fejjel nem voltam hajlandó kompromisszumot kötni. Vagy csak velem, vagy sehogy.

Azóta nem láttam az apámat.

Elköltöztünk a menedéket nyújtó családi fészekből, Anyám pedig éjjel-nappal dolgozott, gondoskodott rólam.

Anyám mindig is egy magas, de mégis törékeny teremtés volt. Egy csupa szív lélek. Majdnem beleroppant, amikor apám otthagyta, de én elhatároztam, hogy mindig mellette leszek. Igyekeztem minél jobban hasonlítani rá, minél többet megtanulni tőle és átmenteni a szép emlékeinket a régi életünkből a mostaniba. Másfél hónapja még a hajam is levágattam, hogy hasonló legyen, mint az övé.

Április végén beállítottam a fodrászhoz egy összegyűrt újságkivágással a zsebemben. Szegénynek már az is majdnem tíz percbe telt, hogy derékig érő hajamat mentesítse a gubancoktól, de mikor a kezébe nyomtam a megviselt képet, teljesen összetört.

- Ennyire drasztikusat? – kérdezte tőlem a szék támláját szorongatva.

- Miért, nem jó? – Már napok óta cibáltam magammal azt a képet, de ma hirtelen elhatároztam, hogy csak azért is levágatom. De most valahogy megint elbizonytalanodtam.

- De, csak nem is tudom, az a gyönyörű hajad!

- Áh, gyorsan nő. – szórakozottan legyintettem neki. – Egy fél év múlva jövök megint, és egy tonna hajat fogok itt hagyni újból. – viccelődtem.

Hát nem így történt.

Már június közepén jártunk, de nem úgy tűnt, mintha a hajam egy millimétert is szándékozna nőni. Elülső tincseim állandóan kicsúsztak a fülem mögül, a hátsókba pedig mindig belekapott a szél.

Természetesen Brittany, az osztály cicababája hetekig nem felejtett el szellemes megjegyzéseket tenni a frizurámra, és akárhányszor meglátott vihorászva tipegett el mellettem a sleppje kíséretében.

Szerencsére ő csak a gimi óta kínzott engem, de nélküle is elég nehéz gyerekkorom volt.

Bár már csak homályosan, de azért még emlékszem az óvodában egy félreeső sarokra, ahová kénytelen voltam már a legelső nap bevonulni a takarómmal és egyedül játszani.

Csak az év közepén kerültem az óvodába, mert azon az őszön nagyon beteg voltam. Ciklikusan belázasodtam, úgy négyszer-ötször egy hónapban. Szinte végig kórházban voltam, az orvosok tanácstalanul álltak fölöttem, egyik kivizsgálásról hurcoltak a másikra, de nem tudtak velem mit kezdeni.

Semmi más tünetem nem volt, csak a hihetetlenül magas láz.

Anyám minden apró köhintésemre felemlegeti azt az időszakot, állítása szerint tüzelt a homlokom és úgy remegtem, mint a nyárfalevél.

De aztán egyre ritkábban lázasodtam be, és február környékére végleg megszűntek a spontán kórházlátogatások.

Áprilisban mentem először óvodába. Mint minden gyerek az első napon, én is úgy szorongattam anyu kezét és a kedvenc plüssállatomat, mintha az éltető oxigént kapnám belőlük intravénásan.

De ez rajtam kívül senkinek sem volt az első napja. A gyerekek már mind ismerték egymást és senkinek nem volt kedve egy kopott rókát szorongató idegen lánnyal szóba állni.

Igazából hozzászoktam az egyedülléthez.

Hozzá kellett szoknom.

Az általános iskolában általában egyedül kucorogtam az egyik padon firkálgatva az egyik füzetembe vagy épp a soron következő könyvemet bújva.

Mostanában, nos, mondhatni hosszú és boldog kapcsolatban élek az MP3 lejátszómmal.

Elképesztően nehéz barátok nélkül felnőni, egyszerűen iszonyatos. Minden pénteken azt hallgatni az osztályteremben, ahogy a többiek a hétvégi találkáikat beszélik meg egymással, egyszerűen kibírhatatlan. Bár próbáltam néha közeledni hozzájuk, hátha meghívnak magukkal, de minden erre tett kísérletem azonnal kudarcba fulladt.

Az emberek kegyetlenek, még a gyerekek is.

Aki egy kicsit is más, mint ők, a nagytiszteletű átlag, azt szemrebbenés nélkül kivetik maguk közül.

Néha úgy éreztem, hogy ők egy teljesen más dimenzióban vannak, egy csili-vili, tejszínhabos világban, amit én sohasem érhetek el.

Tehettem bármit.

Hordhattam olyan ruhákat, mint ők, festhettem a hajam, sőt, még a bal fülembe is lövethettem egy plusz lyukat. Tehettem úgy, mintha az ő világukba tartoznék, de azonnal feltűnt nekik a csalás.

Persze a szülők azt sulykolják, hogy légy különleges, mégis igyekeznek minél jobban bepréselni a gyereküket az adott kor normatívái közé.

Én is ugyanolyan neveltetést kaptam, mint minden más gyerek. Anyám ugyanúgy szeretett engem, mint az osztálytársaimat az ő anyjuk. Ugyanúgy nem engedte, hogy késsel csalapáljak a konyhában, hogy lefekvés előtt horrort nézzek és hogy széthajigáljam a koszos zoknit, mint a többi szülő. Mégsem fogadnak be sehova.

Ugyanúgy szerettem a rajzfilmeket, mint ők, ugyanúgy szerettem ugrókötelezni, kézzel festeni, babázni, mégse fogadtak be.

A leggyötrőbb mégis a magyarázat hiánya, hogy nem tudod, miért bánnak így veled az emberek, így esélyed sincs változtatni. Ez mindig is így volt és így is lesz.

Örökké.

Fejlődünk

2012-02-24T04:44:00.000-08:00

Nos, úgy döntöttem közlöm egy darabig az Életfogytigot. Már olyan régóta várok rá, hogy olvashassátok, ezért úgy döntöttem, nekilátok közölni itt, a blogomon. Vagyis itt. Minden pénteken jön egy, mit szóltok hozzá? 15 fejezet van, majd meglátom, hogy mennyit rakok fel, ha találok kiadót, akkor természetesen nem mind, de ha véletlenül, egy hatalmas csoda folytán rábólintana valaki a kiadásra, akkor majd valamelyik izgi résznél elharapom a sztorit. Hahahaha, gonosz leszek. Nos, oké, akkor lassan indul a nem túl hosszú és nem kifejezetten kéjutazás a blogon.
Egy-két-há-ugrás!

Ez van

2011-08-03T05:55:00.000-07:00

Nem ártana már írnom egy bejegyzést, nem igaz?
Nos, a vizsgaidőszakot túléltem. Bár húzósan, mivel olyan világvége hangulatba kerültem, hogy már anyukámnál aludtam és kihánytam mindent, de azért itt vagyok :D Azóta ezerrel készülődök a nyári Conra, legalábbis nem ártana, ha ezerrel készülődnék. A Cosplay blogom megtalálható itt.
Ami pedig az Életfogytigot illeti. Hát azzal kapcsolatban nincs semmi. Néha írogatok Ildikónak, de nem válaszol, szóval valószínűleg nyaral, vagy valami ilyesmi. 4 hónapja :D Bizony, már 4 hónapja elküldtem. Persze nem hibáztatom, tisztában vagyok vele, hogy elfoglalt, de attól még a rettegő énem ettől nem nyugszik meg. :D Szóval várunk.

Addig is, hogy ne unatkozzak, a következő regényeken gondolkozom.

1 - Rabod vagyok: ez lesz az Életfogytig következő része. Életfogytig rabod vagyok. Hogy tetszik? :D Szerintem jópofa, hogy össze lehet olvasni. Bár ez még nagyon függőben van, mert tudnom kellene, hogy végül hogy fognak alakulni az Életfogytigban a dolgok. Mert biztos lesznek benne változások, ezzel tisztában vagyok. Van még mit rajta fényezni bőven :D

2: Most ezen gondolkozom főképp. Ha röviden be kellene mutatnom, akkor azt mondanám, hogy angyalokról és démonokról szól, valamint a világegyensúly fenntartásáról. Már írogattam bele, de még nagyon kezdeti stádiumban van. Szóval nagyon sokat kell még rajta gondolkoznom, mielőtt rendesen nekiülnék megírni. Bár már írtam belőle egy fél fejezetet és egy prológust, de még az alapsztorin is sok csiszolgatnivaló van.

3: Ez pedig annak a novellának a folytatása, amit még Szurovecz Kitti pályázatára írtam. Már annak az írása közben kezdett formálódni a fejemben a történet, de nincs még ötletem, hogy mi legyen benne a bonyodalom, szóval ez még egy kicsit odébb van.

Tanulás

2011-05-31T08:32:00.000-07:00

Gyereke, nagyjából ennyi kedvem van a tanuláshoz. kegyetlen, hogy mennyire el vagyok maradva, jaaaj, bele se merek gondolni. Pfúúúúú.
Olyan királyul összejöttek a dolgok, hogy valószínűleg nem tudok felmenni a könyvhétre, szóval nem tudok beszélni Ildikóval. Pedig nagyon kellett volna, mert már kezdek beleőrülni abba, hogy nem tudok semmit előre tervezni. Írni szeretnék, de nem merek belekezdeni, ráadásul tanulnom is kellene.
Ez a hülye egyetem!!!!! Kellett ez nekem?
Műveltségi és poétikai modulra is nagyjából ennyi az össztudásom.

Faszányos. :D
Szóóóóval.
De legalább ez a kutyus cuki :)

MondoCon

2011-05-18T01:34:00.000-07:00

Hahó Gyerekek!
A könyvvel kapcsolatban nincs most semmi. Igazából az van, hogy legjobb tudomásom szerint Ildikó kint van Amerikában, és majd csak a könyvhétre fog hazajönni. Kittivel azt beszéltük, hogy utazzak fel Budapestre és beszéljek vele személyesen. Szóval majd Június 4-5 fele jelentkezem valami hírrel :) Már nagyon várom. Az ujjaim szinte könyörögnek, hogy írhassanak, de hamarosan jön a vizsgaidőszak, szóval meg kell reguláznom a képzeletem. Tanulj, te lüke!!!!!
Szóval, hogy azért legyen is valami értelme a bejegyzésnek, leírom, hogy mit csináltam a múlt hétvégén :D Készüljetek fel, mert nem hétköznapi. Szóval, a fent található képen szereplő furi kinézetű egyén én vagyok. Háhááá, gondoltátok volna? MondoCon volt Budapesten, szóval az egész hétvégén ebben a jelmezben szaladgáltam a Hungexpon :D Meg szombat délelőtt a 2-es, 3-as metró vonalán :D Nagyon fain volt :D A legjobb, hogy van ez a fotóm Dart Vaderrel, szóval Loveeee :D

Luke, én vagyok az anyád! :D

Sok hülyeséget csináltunk, beneveztek pl. táncversenyekre, itt a Billie Jean-t táncolom valamilyen játékon:

Itt meg a szokásos táncpadozás:

Hát, ez meg.... nem is tudom, ez hogy jött, de inkább nem is fűznék hozzá megjegyzést :D

Na jó, és akkor itt a két legjobban sikerült fotó:

Jahh, az a kis izé a kezemben Pete, jópofa, nem? :D

Hogy készítsünk előadást

2011-05-08T08:57:00.000-07:00

Először is kezdjük azzal, hogy megfürdünk, mert tisztán és köntösben minden tudományos foglalkozás jobban megy (Elgondolkoztatok már azon, hogy miért hordanak az okosok köpenyt? Na ezért. A köntös csodákat tesz.
Azután az Edwardos poharunkba öntünk bodzaszörpöt. (Figyelem! Ez a rész nem hagyható ki, különben az összes próbálkozásunk csődbe megy! A probléma kiküszöbölésére végy egy Időnyerőt, menj vissza az időben, nézd meg a Cinema Cityben az Eclipse-t és a büfében a menühöz kérj Edwardos poharat. Időnyerőért pedig lásd a Harry Potter 3. kötetét)
Csórj az öcsédtől egy tollat, mert más tollával okosabbakat lehet írni.
Húzd ki az internetkábelt és tiltsd le a fcebookot a böngészőprogramodban, hogy még véletlenül se tudjon orvul a képernyőre furakodni.
Ha mindent jól előkészítettél és lélekben is teljes mértékben ráhangolódtál a dologzatírásra, akkor dugd be az internetkábelt a gép hátsójába, izzítsd be a Guglit (A Google szó bontóhangokkal magyarosított változata, mivel a magyar fonetikai rendszer képtelen a Google szó által tartalmazott hangok hiánytalan produkálására :D ('Háháá!' videóért tekints le)), aztán keress egy szaktanulmányt a neten és hagyd az egészet a fenébe.
:D

Rabod vagyok

2011-04-27T13:45:00.001-07:00

Jelentem, az előbb elővettem a füzetet, amit az életfogytig második részéhez vettem és nagy betűkkel felírtam az elejére, hogy Rabod vagyok. Ugyanis ez lesz a második kötet címe. Lassan el fogom kezdeni írogatni hozzá a jegyzeteket, de akkor fogom csak elkezdeni, ha már szinte az egésznek meg lesz a váza.
Kíváncsiak vagytok honnan van a cím? Hát az Életfogytig az onnan van, hogy ugyebár halhatatlanok, így Ében és Emma szerelme életfogytig tart. És a Rabod vagyok? Hát az az Életfogytig utolsó fejezetéből kiderül :D és a kettő közötti összefüggés? Hát az is az Életfogytig utolsó fejezetében derül ki. Amit most érthető okok miatt nem tennék közzé.
Most legszívesebben ezt mondanám:

De nem teszem, mert jófej vagyok :D

.

Hajhaj...

2011-04-04T03:21:00.000-07:00

Hát gyerekek, várni tényleg rémes. Rémesen borzalmasan gyötrelmes.De komolyan.
Rengeteget kellett volna olvasnom a múlt héten, de persze nem volt rá időm, mert írtam. Most is olvasnom kellene, de borzalmasan unalmas a könyv, rémesen rémséges, szóval inkább írok ide egy kicsit.
Különös ismertető jegyem, hogy alkalmanként beöltözök anime szereplőknek. Az anime szereplők különös ismertető jegye, hogy nem szeretnek átlagos, normális ruhákban mászkálni, így ilyenkor én is elég őrülten festek. Bizonyítékért tekints fel. Nos, hát igen, én gyakran csinálok ilyesmit. :D
Naszóval Oszake volt, és a barátnőm nyaggatott, hogy menjek el. Tök jó volt, csak iszonyat fáradt voltam, mert pénteken vendég volt nálunk, és hajnalban ment el (jelzem, a 19. születésnapomat ünnepeltük :D), én meg hatkor keltem, így nem voltam épp a legfrissebb és legüdébb állapotomban. Versenyen is indultam, ami borzalmasan égő volt :D Hát igen, ilyeneket is csinálok :D Meg táncpadoztam, videóért tekints le.

De akkor is a legjobb a fotóm Dart Vederrel. Imádom :D

Nos, hát ezeket csinálgattam mostanában.

Igyekszem nem gondolni arra, hogy az Életfogytig a kiadónál van, mert akkor a fejem biztos lerobbanna a nyakamról :D

.

Majd elválik

2011-04-01T11:55:00.000-07:00

Na oké, elküldtem a levelet a kiadónak, benne az én kis regénykémmel. Reméljük a legjobbakat, én megtettem, amit tudtam. Most már csak várni kell és kiderül, hogy mi lesz a sorsom.

Kész!

2011-03-31T05:29:00.000-07:00

Az előbbi rohamomat kiheverve most ide is írok.

Kész!

Mármint Kész!, vagyis Kész! Készen vagyok a könyvvel, gyerekek, el sem hiszem! Egyszerűen remegnek az ujjaim, ahogy az utolsó szót leírtam egyszerűen nem kaptam levegőt. El sem hiszem, pár másodpercig meredtem a képernyőre, aztán elkezdtek folyni a könnyeim. Befejeztem! Gyerekek, tényleg készen vagyok! :D Váááá, mindjárt szétrobbanok :D Paradicsomvörös a fejem! :D
Oké, le kell nyugodnom! :D
Holnap van a szülinapom, szóval az időzítés tökéletes :D Még átnézem, átolvasom (Te jó ég, egyben van! Vááááááááááá), és aztán küldöm a Könyvmolyképzőnek.
Te jó ég, az én szívem nem bír ennyi izgalmat! :D:D:D
Ja és tényleg, helyzetjelentés: 13 fejezet, 141 A/4-es oldal, 253, ha A/5-ös-sel nézzük. Vííííííííííííííííí.

Mindjárt

2011-03-30T08:10:00.001-07:00

Gyerekek, 95%!!!! Váááááááááá :D:D:D:D:D:D:D Mindjárt készen vagyok. Fú, de be vagyok sózva :D:D:D:D:D:D

helyzetjelentés

2011-03-23T08:07:00.000-07:00

Nos, kértem haladékot az irodalomtanáromtól, szóval holnapra csak be kell begépelnem a dolgozatomat a zsoltárokról. Jövőhéten nincs suli, olvasási hetünk lesz, szóval lesz időm írni, ha leszámítjuk , hogy el kell olvasnom a Szűzanya a véres havont és csinálnom kell belőle egy előadást, meg legalább 5 Shakespeare darabot, meg pluszba az Otellót és írnom kell belőle még egy előadást, vagyis szakirodalmat kell hozzá keresnem, valamint még egy könyvet, és ahhoz is szakirodalom kell. Ja, meg még pénteken le kell adnom egy Bibliográfiát is, szal pörögnek a dolgok :D De csak azért is megírom a könyvemet két héten belül. Csak azért is!!! :D Most 86%-on vagyok, szóval igyekeznem kell :)

Imádom ezt a képet, olyan cuki hogy belehalok :D

.

Hajrá!

2011-03-18T01:53:00.000-07:00

Kicsit mérges vagyok, mert most kaptam egy emailt az egyik tanáromtól. Egy csomó feladatot talált ki már megint, ami persze ütközik a terveimmel, miszerint áprilisra befejezem a könyvet. Grrrrrr......
Na mindegy, ez van, majd csak megoldom valahogy... Elég jól haladok, bár most perpillanat egy kicsit meginogtam, de mindejárt leülök és változtatok ezen. A párologtató be van izzítva, a falon a lista szerint 76%-os készültségben vagyok, amit fel fogok tornázni ma legalább 80%-ra. Hajrááá :D:D:D:D

2011.02.23.

2011-02-23T12:25:00.000-08:00

Okés, megjöttem. Hát, ma hihetetlenül termékeny voltam. nem hiszem, hogy valaha is írtam volna egy nap alatt ennyit.
Szóval itt egy kis részlet. Ébennek mostanában nagyon kinyílt a csipája, már nem az a fancsali pofa, mint aki eddig volt :D

Ében már szinte fetrengett a nevetéstől. Egyik kezével a gyomrát karolta át, a másikkal pedig igyekezett magát az ágyon tartani, hogy a nevetéstől le ne csússzon onnan, a takarómat is magával rántva.

- Tessék? – nyögte ki végül két nevetőroham között.

- Ezt nem vehetem fel, igaz? – kérdeztem, meglobogtatva azt a falatnyi szoknyát, amit Máté akart rám adni.

Ében könnyes szemeit a szoknyára kapta, majd vissza rám. Olyan hangot adott ki, mintha fuldokolna, most már mindkét kezét a hasához szorítva próbált levegőhöz jutni.

- Nem, ezt tényleg nem. – nyögte ki végül a szoknyát bámulva.

Cső Pityuval!

2011-02-23T01:44:00.000-08:00

Nos, mostanában nem nagyon írogatok ide bejegyzést, legalábbis a könyvvel kapcsolatban nem. De hé, senki ne essen kétségbe, a könyv szépen halad, szebben, mint bármikor :) Ma lyukasom lenne, és nem volt kedvem csak egy előadásért beszenvedni Debrecenbe, mert az még nagyjából 3 órát vett volna el a napomból, plusz még másfelet, amíg az előadáson ülök, szóval inkább itthon maradtam és írni fogok :) A nap végén majd hozok nektek egy kis idézetet, ha valami jót alkotok :) A facebbokon meg tessék követni a klubbot, mert oda mindig kiírom, ha valami jót írta éppen. Cső Pityuval!
(Nem tudom hogy jön ide ez a kép :D Hátna, nem mindennek van értelme)

I'm reding a book

2011-02-21T10:15:00.000-08:00

Don't you ever interrupt me when I'm reading a book!
Félelmetes, jobban teszitek, ha megfogadjátok, amit mond :D

Leltár

2011-02-03T03:08:00.000-08:00

Nos egy kis leltár:
Az elő két fejezet már teljesen kész, az utolsó négy úgyszintén: Ez összesen 126 oldal. Van még egy másik kész fejezetem, az 25 oldal, szóval ez együtt 151.
Vagyis van 151 oldalam, amit teljesen kész fejezetekből áll, és van még kb. 50 oldalnyi sztori darabokban. Ha jól kalkulálok, hiányzik még 3 egész fejezet, valamint 4, amit ki kell egészíteni, szóval ez legalább még 100 oldal. Ha minden igaz, akkor ez nagyjából 300 oldal, amivel teljesen elégedett lennék. :)
(Az oldalak mérete A/5)

Díj, azt hiszem :)

2011-01-26T10:11:00.000-08:00

Hát, nemrég kaptam egy ilyen játék-díj szerűséget Erikától. http://nfdevers.blogspot.com/
Köszönöm :)
A bibi csak az, hogy mostanában nem nagyon járkálok a blogokon, és rengetegen csatlakoztak a "Szavakat a díjak helyett" kampányhoz, és mivel nem sűrűn írok kommenteket, ezért nem érzem fairnek, hogy ezt tpvább küldjem 3 bloggernek.
Tudjátok mit? :) Mindenkire büszke vagyok, aki mer tollat ill. klaviatúrát ragadni, és betűkből szavakat alkot, a szavakat mondatokká fűzi, majd a mondatokból egy szép, új jövőt épít. Vagyis mindenki, aki felülkerekedik a mai világ szürkeségén és elég bátor ahhoz, hogy blogoljon, az tekintse úgy, hogy neki küldöm ezt a díjat :)

Pom-pom-porom.

2011-01-18T00:45:00.000-08:00

Hmm, tanulnom kéne, de ez szokott nálam valaha is befolyásoló tény lenni? Nemnagyon... Bűntudatom az persze mindig van, ha nem tanulok rendesen, de megemberelem magam legközelebbre? Hát nem... Ez vagyok én, egy csepp elkötelezettség sincs bennem. Vagy céltudatosság, vagy öhm... kitartás. Na mindegy. most is leíró nyelvészetet kellene tanulnom, mert 14:00-tól vizsgázom belőle, de az állás nagyjából 3:30 a tételek javára :S

Egész

2011-01-16T02:44:00.000-08:00

Nos, szerintem egy fejezetből egyáltalán nem lehet megítélni milyen a könyvem, szóval csütörtökig még vizsgázom, azután ezerrel nekileselkedem az írásnak, hogy minél hamarabb készen legyen és egyben elküldhessem Ildikónak.
Szóval szurkoljatok, hogy ügyes legyek :)

Szurkoljatok!

2011-01-15T13:45:00.000-08:00

Te jó ég, Kitti továbbküldte az elő fejezetet a kiadónak. Én, én.... nem is tudom, mit mondjak.Igazából azt se tudom, hogy mit gondoljak. Nem merek túlságosan bizakodni, nehogy "elszóljam magam", de pesszimista se merek lenni, hogy ne fessem az ördögöt a falra. Nem merek rá se gondolni, csak próbálok abban a csodálatos, melengető érzésben lebegni, amit Kitti mérhetetlen kedvessége és bizalma miatt érzek.
Gyerekek, szurkoljatok nekem, mert bele se merek gondolni, mi lenne velem az Életfogytig nélkül.

Vííí :D

2011-01-15T10:21:00.000-08:00

Nem tudom, tudtok-e róla, de most nagy hajtás van a Könyvmolyképzőnél, mindenki az új könyvével ostorozza őket. Ma Kitti rám írt, hogy küldjek el pár fejezetet Ildikónak. Húú, én most köpni-nyelni nem tudok, annyira izgatott vagyok. Az első fejezeteket elküldtem Kittinek, és ha rábólint, repülnek is Ildikónak. Jujj, nagyon izgatott vagyok, mindjárt kiugrom a bőrömből :D

Diplomát nekem!

2011-01-09T06:33:00.000-08:00

Gyerekeeeek, én annyira tutiszupi vagyok, hogy csak na! Újraraktuk a gépem, és hát nem voltam akkora marha, hogy amit a múltkor írtam elfelejtettem lementeni? Hát deeeee! Szóval kezdhetek neki újból szenvedni vele..... Jah, és tanulnom kellene, mert a következő 2 héten csak 6 vizsgám lesz, amikre még alig tanultam valamit.... Nembaaaj :D Hogy mi lesz itt? Bukta :D

Az idő pocsék, de ne szomorkodjon senki, itt ez az üde kis dalocska :D Még általánosban kaptam egy kazettát egy barátnőmtől, egy beteg zenekar, a Méhek dalocskái voltak rajta. Ez az egyik :)
(Figyelem! Erotikus tartalom Ken és Barbie között!)

BÚÚÚÚÚJÉK! :D

2011-01-01T09:17:00.000-08:00

Szóval hát itt az új év. Ezzel kapcsolatban nincs túl sok mondandóm, csak néhány jó tanács magamnak:

1. - Ne bukj meg semmiből!
2. - Ne bukj meg semmiből!
3. - Ha sikerült mindenből átmenned, akkor írd a könyved, mert Kitti szétrúgja a segged.
4. - Én is szétrúgom a segged!
5. - Tessék legalább minden másnap táncszőnyegezni, hogy lefogyjon a segged és nehéz legyen eltalálni!
6. - Ne bukj meg semmiből!
7. - Éééés könyörgöm! ne nyalogasd már kívülről a lekvárosüveget!

Szóóóval, az újéves cucli ennyi lenne.
Most jöjjön egy kis hiánypótlás:
Már írtam róla egy bejegyzést, de dúsztom sincs hova lett.
Szóóóval, mesélnék egy kicsit a könyvtalálkozóról. :D ÍÍÍÍÍÍÍÍSTENÍÍÍÍÍ VÓÓÓÓÓÓÓÓLT :D Egyszerűen fantasztikus :D:D:D:D:D Voltak róla elképzeléseim, nem is lennék én, ha nem képzeltem volna el már előre, hogy milyen lesz. Bár eddig sose olyan volt, és persze most se, de hogy egy kicsit változatossá tegyük a dolgokat: Százszor jobb volt, mint elképzeltem :D Csodálatosanfantasztikushiperszuper :D Kitti, hát rá nincsenek is szavak. Olyan ember, akire ha ránézek máris mosolyogni támad kedvem, nem is tudom, mintha kapocs lenne köztem és a jövőm között. Aaaanyira jóóó :-) Komolyan, nem is tudnom hogy mit csinálnék, ha őt nem ismerném. De hogy a kedves szavai nélkül nem jutnék sehova, az már biztos.
Szóóóval, itt a kedvenc képem a találkozóról:

Kitti épp dedikálja a könyvem. Már előtte is labilis állapotban voltam, de mikor megláttam, hogy ében nevét írja eltört a mécses. :D Mondjuk nem csodálkoztam magamon, miután a könyvvel kikecmeregtem a tömegből (jelzem, hatalmas tömeg volt :D) olyan príma kis nevetős-bőgős rohamot rendeztem, hogy csak na :D Nem is én lennék :D

Ők a kis mosolygombócok, akik vártak engem a pályaudvaron. Ezer és ezer puszi, amiért befogadtatok és még jobban megédesítettétek a napomat :-)
Éééés, itt lenne egy videó, amit a fényképezőgéppel csináltam. Állítva volt a gép, és rájöttem, hogy ha a videót rá fogom rakni a számítógépre, akkor a kép feküdni fog. Szóval megállítottam a felvételt és újra kezdtem, ezért hiányzik az eleje. De a lényeg ígyis-úgyis rajta van: ajánlom figyelmetekbe a 02:15-ös kis akciót :D

Naéshát a lényeg. mindenről írtam, épp csak arról nem, amivel eredetileg foglalkozik ez a blog. Mi van a könyvemmel? Szóóóóóval, egy kicsit stagnál, de most muszáj (lenne) a vizsgáimra tanulni. De utána bele kell húznom, mert megígértem Kittinek, hogy a következő könyvbemutatóját együtt fogjuk tartani, márpedig ő áprilisra azt tervezi, hogy kész lesz a Borostyánkönnyel, szóval bele kell húznom. Hajrááá!

Kitartással teli boldog új évet nekem és minden kedves kis könyvmolynak!

Hóóóóólnap :D

2010-12-01T12:43:00.000-08:00

Juhúúú, holnap Go! Budapest :D Yeeeej :D Szerintem nem megyek be a reggeli órára, úgyhogy cuccolok, meg kitalálom miben vigyem Kitti ajándékát. Vááá, én nem bírom ezt az izgalmat :D Alíííííííííííg vááááááárom :D És Kitti mondta, hogy Eszes Szabi fel fog olvasni, biztos jó lesz egy fiú szájából hallani a könyvet. :) Vúúúúúúúúúúú, én már nem bííírom, szerintem be fogok törni a mozdonyba és megfenyegetem a masinisztát, hogy ha nem megyünk gyorsabban legyömöszölöm az egész doboz Merci-t a torkán. Higgyétek el, az már halálos mennyiség :D És akkor mit viszek Nikinek? Hm....

Helyzetjelentés

2010-11-29T02:14:00.000-08:00

Nos, csütötökön megyek Budapestre könyvtalálkozóra :D Már alig várom :D Mostanában írogattam egy kicsit az egyetemen a füzetembe, de túl sokat nem haladtam, mert rengeteg a tanulnivalóm.... Váááááááááááááá!!!!!!!!!!! Naszóval, szerdáig meg kellene tanulnom ezer évszámot, szóval az nagyon esélyes, meg pótZH-t kell írnom hangtanból, ahol 33-ból 29-nek lett egyes :D Ésss..... jövőhét csütörtökre prezentációt kell csinálnom az állati kommunikációból, meg írnom kell majd egy 5 oldalas dolgozatot a megakadásjelenségekről, meg egy 5 oldalasat Gogolról, meg aszem egy 3 oldalasat filozófiára, plusz még a Zh-k meg a vizsgák. Jihííí :D Már alig várom :D :S
De hálistennek megvan a táncszőnyegem, amit imádok, majd egyszer rakok fel egy videót, hogy hogyan pattogok :D

Festmény

2010-11-09T02:23:00.000-08:00

Nos, nincs semmi különös, csak kész lettem a festménnyel, amiről már korábban raktam fel képet, és gondoltam megmutatom. Fényképen egy kicsit furin néz ki, mert egy pár szín elvész, de azért nagyjából lehet látni mi micsoda.
Az előbb főztem egy adag teát, szóval megpróbálok leülni írni, de nagyon sok tanulnivalóm van, szóval majd meglátjuk...
Ohh, még nem is mondtam, a Linger már a polcomon csücsül :D

Könyvek

2010-10-29T13:03:00.000-07:00

Hahó! :)
Az előbb a Könyvmolyképző honlapját böngésztem és találtam egy csomó jó könyvet, amiket majd nagyon szívesen elolvasnék. Gondoltam kiírom őket ide, hogy ha valaki nem ismerné a könyveket, akkor azok végre felvilágosulhassanak XD

Claudia Gray - Stargazer, Hourglass -> már olvastam őket angolul a neten és jó lenne, ha magyarul a polcomon csücsülnének, mert ez az üldözős-bujdosós sztori nagyon jól menne az életfogytig 2. könyvéhez... :D
Libba Bray - Rettentő gyönyörűség -> hmmmm, talán, esetleg ha már a többi könyvet elolvastam...
Cassandra Clare - Csontváros, Hamuváros, Üvegváros -> jó sztorinak tűnik, bár egy kicsit zavar, hogy a főszereplő 15 éves és klubbokba jár...
Kami Garcia / Margaret Stohl - Beautiful Creatures - Szépségesek -> húúú, borzongató... tetszik :D
Maggie Stiefvater - Linger - Várunk -> nem bírtam ki, hogy ne olvassam el a neten angolul, és alig várom, hogy végre a kezembe vehessem és megszeretgessem... :D
Jay Asher - Tizenhárom okom volt -> hmmm, eredetileg nem volt szimpi, de most már szívesen elolvasnám
Spirit Bliss - Árnyékvilág -> kíváncsi vagyok, mit hozott össze
Bosnyák Viktória - Lovessence 1: Lepkelány -> ez is magyar, szóval érdekel :D
De a mostani kedvencem akkor is Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt -> annyira csúúúúúúúcs, már írja a második könyvet, azt hiszem crescendo lesz a címe, már aaaanyira vááárom :D

Pöcök, ez a bejegyzés amúgy egy csöppet sem célzás :D

.

2010. 10. 22.

2010-10-22T08:37:00.000-07:00

Juppijájóóóóóó :D Olyan boldog vagyok, hogy kaptok tőlem egy -Ingeyn varázspálca- képet :)
Befejeztem a -Van és nincs-című fejezetet. Hát nem szuper? :D Most már nagyjából megvan a vége, szóval nagyon boldog vagyok. És lássátok, milyen jó fej vagyok, kaptok belőle egy bekezdést :D

- Kedvesem, miért hiszed, hogy ellen állhatsz nekem? Amit akarok az az enyém is lesz. Ha a nehezebbik utat szeretnéd, akkor tessék, lépj csak rá! De vigyázz, azon az úton életekkel játszol!

Húúúúú, durva, mi? :D Szóval, most megyek és összedobom az uccsó fejezeteket és elküldöm Kittinek. :-)
Love mindenkit: Loveiny :D

2010.10.15.

2010-10-15T11:35:00.000-07:00

Nos, mostanában elég keveset írtam, de vettem egy -Kezdő írók kézikönyve- című könyvet, ami segít összeszedni a gondolataimat. Szóval ma nekiültem és írtam egy fél fejezetet. Most már tényleg nagyon be akarom fejezni a könyvet, szóval tényleg neki fogok rugaszkodni...... Remélem..... Mert Kitti megfenyegetett, hogy addig rúgdos, míg meg nem írom. És hát ugye azt nem akarjuk, merthát az fáj.
Elég gáz, mert az Egyetemen is nagyon sok meló van, szóval eléggé idő híjában vagyok, meg egy csomó mindent kellene még csinálnom. De legalább a MondoConon túl vagyok, a legeslegjobb kép ballra.
Ja, és megint egy nagy Roy Mustang korszak közepén vagyok (a srác a képen), szóval minden dugi kis percben Fullmetal mangát meg animét nézek :D
Jahh, és nemsoká, pontosan nov. huszonakárhanyadikán HP7, szóval egy termetes nagy Draco Malfoy lázban is égek. És még Kitti új könyve is itt van, meg a Linger is megjelent, amit még nem tudtam megvenni :(, meghát persze Ében is bezavar néha. Esténként annyira követelőző, azt akarja, hogy csak rá gondoljak :D A többiek meg morcoskodnak, hogy nem foglalkozom velük XD

2010. 09. 01.

2010-09-01T04:23:00.000-07:00

Nos, megvagyok, kész vagyok az utolsó fejezettel. De hé, míg bárki beleélné magát, ez nem az utolsó fejezet, csak az utolsó. Hogy nem értitek? :D Nos, én nem szépen egymás után írom a fejezeteket, szóvak hiába írtam meg a könyv utolsó fejezetét, a 3. például teljesen hiányzik. És húúú, ne is akarjátok tudni, mik hiányoznak még. :D Szóval, a keret már meg van, most már csak a képet kell belefesteni. Ohh, és kép :) Oldalt látható az a festmény, amit az unokatesómnak csinálok. Még nincs kész, sok minden hiányzik róla (akárcsak a könyvem :D), de már így is egész kis pofásan néz ki :)
Szóval, héé, még nem is mondtam, hogy felvettek az egyetemre. Holnap beiratkozás :D
Szóval, vigyázz DE-BTK magyar szak, mert jövök! :D

2010. 08. 27.

2010-08-27T03:43:00.000-07:00

Hmmm, már rég nem írtam bejegyzést :) Bár írtam jópár oldalt, például az utolsó fejezet végére egy kicsit, meg egy üldözős fejezetet még a könyv elejére. Most megszámoltam hány oldalt írtam már, és 104. oldalnál járok. Jó mi? :D Szóval ez nagyjából a fele, ami viszont elég kevés :S Egy nagyjából 250 oldalas könyv elég rövid :S Szóval bele kel húzni és jó nagy sorközökkel írni :D
Ohh, és ma derül ki, hogy sikerült-e a pótfelvételi. Megverek valakit, ha 1 ponttal csúsztam le az államiról, és most se vesznek fel pótfelvételivel! :D

2010. 07. 16.

2010-07-16T06:11:00.000-07:00

Nos, nekiültem megírni az utolsó fejezet befejezését, elég sokra jutottam, de nagyon megszenvedtem a párbeszédekkel egészen addig, míg teljesen el nem akadtam XD Nem értem, miért ilyen nyögvenyelős a párbeszédírás XD Nahh de mindegy, megyek, csinálok egy kis szójafasírtos hamburgert ebédre (15:16 van :D, bár egy kis tésztaleves jobban esne, de nincs itthon vega :S Bezzeg Naruto zabálhat tésztalevest! Műűűűűűűűűűű D': De mindegy, a szójabuci is jó lesz :) Aztán ha megkajáltam megpróbálom befejezni a fejezetet, mert még ma el akarom küldeni Kittinek :)

Életfogytig - első fejezet

2010-07-08T07:37:00.000-07:00

Nagy Nikolett Beatrix

Életfogytig

1. fejezet

Csokibarna

AZT HITTEM MENTEN LEFORDULOK A SZÉKRŐL…

Június eleje volt, fullasztó, forró levegő és már csak másfél hét az iskola végéig.

- Én ezt nem értem! – kiáltottam és a papírkupac tetejére vetettem magam.

De nem, így azért még sem aludhatok el, még csak az hiányozna, hogy a tintafoltok mellé még a hátam is fájjon holnap. Tényleg csak egy perc.

Valószínűleg elbóbiskolhattam, mert arra eszméltem, hogy félig lecsúsztam a székről.

Először azt hittem, csak a szemem káprázik a hirtelen fénytől, és azért tűnnek barnának az íriszeim a tükörben. De ahogy élesedett a kép úgy bontakozott ki egy teljesen ismeretlen szempár egyenesen előttem. A tükörben.

Hitetlenkedve bámultam az íróasztalomon álló faragott, talpas tükörbe, ugyanúgy, ahogy a másik alak nézett vissza rám. Biztos volt, hogy nem a saját tükörképem látom.

A tükörbéli alak szeme csokoládébarna volt, nem pedig zöld, mint az enyém, bár az ő pupillája körül is ugyanolyan apró fények táncoltak, mint az enyémben. Sötétszőke fürtjei itt-ott belelógtak a szemébe, és kérdőn felvont szemöldöke is sokkal vastagabb volt, mint az enyém.

Lassan felemelkedtem a székről, hogy előre tudjak hajolni és közelebbről meg tudjam vizsgálni az arcát.

Olyan volt, mintha egy üvegfal másik végén állna, ahogy mozogtam végig követett a szemével, és amikor hozzáértem a tükörhöz, elmosolyodott.

A fiú csak nézett, rezdüléstelenül, vékony ajkai elnyíltak és hajszálai lassan lebegtek, ahogy lehelete lassan ki és beszaladt a tüdejében.

Próbáltam átlesni a válla felett, de a sötétségben halványan rezgő árnyakon kívül semmit se láttam.

A fiú még mindig mozgó ajkakkal visszafordult hozzám és újra a szemembe nézett. Csak néztük egymást én elmerültem csokoládébarna íriszeiben, amik furcsa mód mintha átszíneződtek volna, a barna tónusba itt-ott egy enyhe zöld is keveredett. Ijedtemben kirúgtam magam alól a széket, hogy még közelebb tudjam tolni magam a tükörhöz, annyira közel, hogy az orrom szinte már hozzáért.

A kedvesen mosolygó fiú egyre csak halványodott, én pedig kétségbeestem. Nem akartam, hogy elmenjen. Az anyámon kívül senki sem néz rám mosolyogva, ilyen érdeklődő és meleg szemekkel. Nem akartam, hogy az a csodás érzés, amivel a szeme vonz elmúljon.

- Ne menj el! – suttogtam halkan a tükör sima lapjának, ujjaimmal erősen megmarkolva a faragott keretet. – Kérlek…

A fiú elmosolyodott és halványan megrázta a fejét. Már alig láttam, a tükörben egyre jobban élesedett a saját arcom képe, elfedve ez ő vonásait.

Halványan sejlő ajkai mintha suttogtak volna még egy rövidke szót, mielőtt amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt volna.

- Na jó, elég lesz mára, mielőtt még megkergülök.

Gyűlöltem a nyári estéket, amikor az ember a forróságban fetreng álmatlanul, kínjában már azt nem tudva, hogy tekerje magára a lepedőt, és hogy feküdjön, hogy a legtöbb levegő érje a hátát. Én eleve is mindig nehezen aludtam el, mindig is este kattogott legjobban az agyam.

Ilyenkor a gondolataim úgy meglódulnak, mint egy gőzmasina, észveszejtő gyorsasággal pörög benne minden fogaskerék és addig meg sem áll, amíg ki nem fogy belőle minden szufla.

- Emma, Emma….

- Wake me up! – rikoltotta a párnám alatt Ben Moody és Amy Lee kórusban, s én akkorát ugrottam az ágyban, hogy bevertem a fejem a kinyitott ablakszárnyba.

De nem volt mit tenni, odakint már halványan világosodott, így tíz perc engedélyezett extraszundi után nagy nehezen kikecmeregtem a puhán csalogató ágyamból.

Az a jó a kis lakásokban, hogy pillanatok alatt eljuthatsz egyik szobából a másikba, de mégis, egyszerűen szenvedés volt elvonszolnom magam a fürdőszobáig. Karácsonyra zuhanykabint kérek az íróasztalom mellé.

De hál’ az égnek, a hirtelen sokk meghozta a hatását, és két perccel később már frissen, üdén, és nem kevésbé éberen tekertem magam köré a törülközőt.

Már tíz éve laktunk Anyámmal ebben az apró kis lakásban.

Hihetetlenül szíven ütött.

Borzalmasan féltékeny voltam. És büszke.

Gyermeki fejjel nem voltam hajlandó kompromisszumot kötni. Vagy csak velem, vagy sehogy.

Azóta nem láttam az apámat.

Elköltöztünk a menedéket nyújtó családi fészekből, Anyám pedig éjjel-nappal dolgozott, gondoskodott rólam és a Nagyanyámról.

- Ennyire drasztikusat? – kérdezte tőlem a szék támláját szorongatva.

- Miért, nem jó? – Már napok óta cibáltam magammal azt a képet, de ma hirtelen elhatároztam, hogy csak azért is levágatom. De most valahogy megint elbizonytalanodtam.

- Deee, csak nem is tudom, az a gyönyörű hajad!

- Áhh, gyorsan nő. – szórakozottan legyintettem neki. – Egy fél év múlva jövök megint, és egy tonna hajat fogok itt hagyni újból. – viccelődtem.

Hát nem így történt.

Szerencsére ő csak a gimi óta kínzott engem, de nélküle is elég nehéz gyerekkorom volt.

Bár már csak homályosan, de azért még emlékszem az óvodában egy félreeső sarokra, ahová kénytelen voltam már a legelső nap bevonulni a takarómmal és egyedül játszani.

Semmi más tünetem nem volt, csak a hihetetlenül magas láz.

Anyám minden apró köhintésemre felemlegeti azt az időszakot, állítása szerint tüzelt a homlokom és úgy remegtem, mint a nyárfalevél.

De aztán egyre ritkábban lázasodtam be, és február környékére végleg megszűntek a spontán kórházlátogatások.

De ez rajtam kívül senkinek sem volt az első napja. A gyerekek már mind ismerték egymást és senkinek nem volt kedve egy kopott rókát szorongató idegen lánnyal szóba állni.

Igazából hozzászoktam az egyedülléthez.

Hozzá kellett szoknom.

Az általános iskolában általában egyedül kucorogtam az egyik padon firkálgatva az egyik füzetembe vagy épp a soron következő könyvemet bújva.

Mostanában, nos, mondhatni hosszú és boldog kapcsolatban élek az MP3 lejátszómmal.

Az emberek kegyetlenek, még a gyerekek is.

Aki egy kicsit is más, mint ők, a nagytiszteletű átlag, azt szemrebbenés nélkül kivetik maguk közül.

Néha úgy éreztem, hogy ők egy teljesen más dimenzióban vannak, egy csili-vili, tejszínhabos világban, amit én sohasem érhetek el.

Tehettem bármit.

Persze a szülők azt sulykolják, hogy légy különleges, mégis igyekeznek minél jobban bepréselni a gyereküket az adott kor normatívái közé.

Ugyanúgy szerettem a rajzfilmeket, mint ők, ugyanúgy szerettem ugrókötelezni, kézzel festeni, babázni, mégse fogadtak be.

A leggyötrőbb mégis a magyarázat hiánya, hogy nem tudod, miért bánnak így veled az emberek, így esélyed sincs változtatni. Ez mindig is így volt és így is lesz.

Örökké.

Lesérültem

2010-07-08T07:26:00.000-07:00

Nos, az a szitu,hogy szombaton fürdőben voltam, és másnap megjelent egy vörös folt a karomon. Aztán felhólyagosodott, ma meg véletlenül belekaptam, és lejött a bőr. És húzódik és csíp és iszonyatosan fáj. Úgyhogy nem nagyon tudok rendesen gépelni, többet nyomogatom a törlés gombot, mint a betűket. Ráadásul bal kézzel eléggé böte is vagyok. :S

2010. július 5. No.:2

2010-07-05T11:04:00.000-07:00

Hát, amint mondtam belekezdtem az utolsó fejezetbe. De nem, míg valaki beleélné magát, még közel sem vagyok kész, csak neki ültem megírni, mert sok ötletem volt hozzá. De mit ad az ég, hát nem jól felhúznak, hogy ne tudjam befejezni? Hát de. Szóval bár előrébb jutottam, mint amennyi meg volt vázlatosan írva a füzetembe, de az ötletek, amik ma jöttel mégse lettek leírva. Szóval kössz szépen! Na de mindegy. Mert titeket szeretlek, azért ebből is adok pár sort. Végre leírtam azokat a szavakat, amikre már annyira vártam :)

- Szeretlek! - mondta, majd a számra tapasztotta a sajátját.

Annyira meglepett, hogy még a szemem se tudtam becsukni.

Aztán egy másodpercbe se tellett és Ében nagyot sóhajtva elhajolt tőlem, ürességet hagyva maga után.

- Ne! – suttogtam kétségbeesetten és az ajkaimat az övére csúsztattam.

Sosem ismertem az emberi kapcsolatokat.

Nekem egyedül csak anyám szeretete létezett, a tiszta és odaadó szeretet, így nem csoda, hogy nem tudtam megkülönböztetni az érzelmeket.

Én is csak úgy tudtam szeretni, ahogy az Anyámtól tanultam, és nem tudtam különbséget tenni gyermeki rajongás, barátság vagy másfajta szeretet között.

Legalábbis tudatosan nem.

De a felismerés úgy robbant belém, mintha megrázott volna az áram.

Szeret.

És én ezt mindig is tudtam.

Legszívesebben nyakon csaptam volna magam, amiért olyan ostoba voltam, hogy nem jöttem rá. Hogy ott volt bennem az érzés, és mégse mondtam kis soha.

Mert mindvégig így volt. Szerettem Ébent.

2010. július 5.

2010-07-05T06:48:00.000-07:00

Nos, volt egy szuper ötletem. amúgy is akartam írni egy fejezetet, ahol a kastély könyvtárában beszélget Ében és Emma a könyvekről. Eredetileg a Faustról akartam beszélni, mert úgy hívják Ében lovát, de aztán eszembe jutott hogy hé, hát én semmit se tudok arról a könyvről. Ezért jutott eszembe, hogy írok A Titanic pusztulásáról. De ez még eddig nem nagy szám. Az ötlet, ami ma jutott eszembe, hátöhm, pisilés közben (mondom, hogy mindig akkor jönnek az ötletek :D), hogy leírom, miért szeretek könyvet olvasni. Ami persze az, hogy mindig olyan, mintha rólam szólna a könyv, amit olvasok. Így gondolom én, és így persze Emma is. De Ében rákérdez, hogy ebben a könyvben kivel azonosul. Erre Emma azt feleli: hogy az önfeláldozással. Ez azért szuper, mert ez prímán elő fog jönni az utolsó fejezetben (nem lövöm le a poént, hogy miért :D). Ráadásul írtam egy részt, amiben meg a sorsról beszélgetnek, és hogy milyen erősnek kell lenni ahhoz, hogy legyőzhessük (ez is jó jön majd az utolsó fejezetben). Szóval nagyon okosan előre dolgoztam :) Megyek is, belekezdek az utolsó fejezetbe. Amit már egyszer elkezdtem, de voltam olyan lüke, hogy valahogy kitöröltem, így kezdhetem előröl :S

- Gondoltam, hogy itt leszel.

A könyvtár ajtaja halk kattanással zárult be Ében mögött.

- Mindig itt vagyok. – mosolyogtam rá.

Ében talpa alatt halkan ropogott a parketta, ahogy a pamlag melletti fotelhez sétált és leült az enyhén nyikorgó rugókra.

- Miért olvasol ennyit? – kérdezte, állát megtámasztva összefont ujjain.

- Mert szeretek. – válaszoltam egyszerűen.

Ében kuncogásszerű horkantást hallatott.

- Igen, ez már valahogy feltűnt. Én is szeretek olvasni, de mégse ülök állandóan idefent.

- Nem vagyok mindig itt! – tiltakoztam.

- Hol voltál tegnap? – kérdezte mókásan felvonva a szemöldökét.

- Itt.

- És tegnap előtt?

- Itt.

- És holnap hol leszel?

- Nem vagyok jós! – méltatlankodtam.

Ében ajkai most már szemérmetlenül fölfelé görbültek.

- Én igen. Eláruljam? – Kicsit előrébb hajolt, mintha egy bizalmas titkot akarna megosztani velem. – Ugyan itt leszel.

- Oké, fölfogtam, sokat vagyok a könyvtárban. – mormogtam az orrom alatt.

Ében édesen kuncogott egyet.

- Igen, valahogy úgy.

Hátőőőőőőőő

2010-06-30T08:18:00.000-07:00

Öhmm, a szitu az, hogy eléggé leengedtem. nem tudom miért, de nem megy az írás. Mármint nem maga az írás, a könyvem írása nem. nem értem miért. Elküldtem Kittinek pár fejezetet, úgyhogy várom a visszajelzését. Hátha a véleménye visszaadja a lendületet. Addig írogatom a a Hová mennél?-t, és beszervezek pár embert, hogy menjünk még egy párszor megnézni az Eclipse-t :D Am beszámoló a Hm? oldalán. :)

Hová mennél?

2010-06-27T10:26:00.001-07:00

Sajnálatos módon Bella1213 úgy döntött, hogy befejezi annak a történetnek az írását, amit én bétáztam. De hogy ne szakadjon már az elején félbe a történet, úgy döntött, átadja nekem a stafétát. Szóval a Hová mennél? tovább folytatódik a saját gondozásomban. Csak az a gáz, hogy bétázóból átmentem íróba, és kénytelen vagyok így két melót végezni. Hihi :) Szóval a link oldalt és tessék olvasni :)

Megcsináltam

2010-06-22T08:28:00.000-07:00

Vége az érettséginek :D Jippííí :) Bár előtte totál kiakadtam és rendeztem egy kis bőgős-rohamos előadást, de aztán flottul ment minden :D Szóval holnap megyek biziosztásra, és meglátjuk, hogy meglesz e a megfelelő pontszám. Nagyon remélem!!!! És DE Magyar szak, nehogy nekem fentebb vigyétek a ponthatárt, mert, hát... akkor nagyon morci leszek! :)
És húúúúúú. Kitti már mondta, hogy szívesen beleolvasna a könyvembe, de eddig... nem az, hogy nem hittem el, de úgy gondoltam, udvariasságból mondja. De most újra írta, hogy szívesen beleolvasna, pedig nem is említettem. :D Annyira boldog vagyóóóóók :) Amilyen pocsékul indult a nap, annyira príma lett minden a vége felé :D Juhéééé

És tessék olvasni a Gyémántfiút! Meg követni a klubbot a facebookon! :)

Ohhh, el is felejtettem. Az én drága, hiper-szuper hormontúltengésben küzdő és hisztis kisöcsém elballagott. Szeretleeek! :)

Linger hanganyag

2010-06-18T11:08:00.001-07:00

Maggie felolvas a Lingerből :) Vicces, ahogy a rendőrhöz lemélyíti a hangját és Isbellhez sipákol :)

Szóbeli

2010-06-16T07:20:00.000-07:00

Nos, gyerekek, most már kezdem úgy érezni, hogy csak össze kaparom magam a szóbelire (a nyilatkozatba a történelem nem tartozik bele!). Most néztem át az irodalmat, de mondjuk egy kis problémám még van vele, de az nagyjából késznek tekinthető. Most nyelvtanozni fogok, de abból elég sok minden homályos, úgyhogy majd valakit letámadok msn-en... Óhh, banyek, el is felejtettem, hogy még angol is van! Vááááááááá, nemár! Mekkora baromság, hogy egy napon van az összes. Jobb lenne úgy, mint az írásbelin :S Nahh pás, húztam tanulni :S

Ne engedd a gyereket az olló közelébe!

2010-06-08T07:39:00.000-07:00

Jó tanács, és ígérem, megfogadom. Mindegy, hogy már késő, de az ember holtáig tanul. Bár valószínűleg sokkal okosabb nem leszek már, mert úgy durván 6 óra magasságában kegyetlenül le leszek gyilkolódva. :D Ugyanis felfedeztem az új csodát, hogy márpedig az olló nagyon ügyesen vág, és ezt az új élményt ki is próbáltam. A hajamon....
Félreértés ne essék, nem nyírtam magamnak punk frizurát tarajjal, sőt, nekem nagyjából még tetszik is, de Anyukám előre láthatólag nem így fog vélekedni. :S Az már biztos, hogy profi mesterfodrász nem leszek. XD
Az idő, hogy is mondjam, elég gáz, jól esne egy kis hideg citromos sör egy helyes hapekkal, dehát senki se hívott sehova (meglepő, mi? XD), úgyhogy szenvedek itthon. :S Tanulni kellene, írni kellene, de fáj a fejem és csöpög belőlem a víz, úgyhogy nem hiszem, hogy a fodrászkodáson kívül ma más is kitelik tőlem. De ha mégis, akkor majd írok.

Könyvek

2010-06-03T09:40:00.000-07:00

Gyerekek, miért ilyen drágák a könyvek? Belehalok! Már megint van egy csomó könyv, amit nagyon szívesen elolvasnék, dehát annyi pénzt én még életemben nem láttam, amennyibe kerülne az, hogy mindet megvegyem. A lélek meg nem visz rá, hogy letöltsem a netről, hisz ha az én könyvem is kiadják, nekem se esne túl jól, ha netről szetegetik (bár vigasztalna a tudat, hogy legalább olvassák :D). Bár vigasztalom magam azzal, hogy úgyse lenne hely őket hova rakni, de valahogy nem érzem ettől jobban magam.....

Go vegetarian!

2010-06-01T06:08:00.000-07:00

Véreső

2010-05-30T07:49:00.000-07:00

Ez a kórházas fejezet, amit nem rég írtam, és ma kinyomtattam, hogy el tudjam vinni Majd Czicze tanár úrnak kedden. Remélem örülni fog neki. De ahogy így a kezembe fogtam, valahogy olyasmi érzés öntött el, mintha már a kész könyvet fognám a kezemben. És csináltam is róla fotót. :)

Ó, és ez itt egy pár régi cikkem, még az általános suliból, 2005-ból és 2006-ból. Hát nem egy oknyomozó riporter munkája, de azért aranyos. :)

Kritikák

2010-05-27T06:18:00.000-07:00

Most jöttem rá, hogy az emberek hihetetlenül kegyetlenek. Az előbb olvastam egy Twilight-saga kritikát, amit egy 12 éves lány írt. Nem az sért, amiket írt, hanem az, ahogyan. Hiszen nekem is a nagy álmom, hogy író lehessek, és szerintem annál nagyobb szemétség nincs a világon, mint egy ilyen kritikát írni. Mert hát könyörgöm, 12 éves, hova ért még ő az olyan dolgokhoz, amikről a könyv szól (én is voltam 12 éves, tudom, hogy mit lehet olyan idősen felfogni és mit nem).De egyébként is, ha érti sem írunk ilyeneket. Az oké, hogy valakinek valami nem tetszik. Nekem is sok minden nem tetszik, pl. a Twilightban is tudok mondani jópár dolgot, ami szerintem nem jó. De nem vagyok kegyetlen, hogy kritikákat írjak.
Mert:
1: Nincs jogom hozzá, hogy másokat becsméreljek, főleg nem olyan stílusban, ahogy azt az "én mindent tudok" emberek teszik.
2: Az oké, hogy szólásszabadság van, de létezik tolerancia is.
3: Kíváncsi lennék ő tudna e jobbat írni, ill. rendezni, vagy bármi más.
4: Az a szerencsétlen ember sokat dolgozott azzal, hogy le tudja az asztalra rakni azt, amit ő lefikáz.
5: Csak az menjen kritikusnak, aki valóban alkotott már abban a témában, amit ő kritizál, és sosem kapott egy rossz véleményt sem.

Nemrég olvastam egy kritikát a Remember Me-ről. Nem mondom, hogy nekem a szívem csücske a film, nade vannak benne egész jó dolgok. Erre mit olvasok? Hogy a film egy nagy rakás szemét... Gondolom a kritikus már 20 filmet rendezett és sose kapott róla rossz kritikát. Ha meg nem így van, akkor inkább csukja be a száját...
Én azt mondom, ha te nem tudsz jobbat, tartsd meg a véleményed magadnak...

2010. május. 26.

2010-05-26T12:28:00.000-07:00

Kéééész :D
Befejeztem a Tűzpiros selyemruha című fejezetet. :D Bár természetesen kell még bele egy kis polírozás, de örülök, hogy végre megcsináltam. :D Úgyhogy lássátok, mennyire jó kedvem van, kaptok belőle egy kis ízelítőt. (hehe, nem is olvassa senki az oldalt XD Ha mégis, lécci adjon jelt magáról!)
Nos, tádáám :

- Lekérhetem a hölgyet?
Összerezzentem, a mély és érdes hang hallatára. Rossz érzés kúszott fel a gerincemen, ami annyira megijesztett, hogy rá sem mertem nézni a jövevényre.
Ében tétován bólintott egyet, majd egy hamis, bátorítónak szánt mosollyal rám nézett és elengedte a kezem. Megvárta, míg az ismeretlen férfi tisztes távolságot tartva átkarolja a derekam, majd elindult a táncparkett szélén álldogáló Máté és Klaus felé.
A férfi elindult és én bátortalanul megindultam vele a táncoló tömeg szélén.
Az illata ismerős volt, kellemetlenül, fájóan szorította össze a mellkasomat.
- Rég láttalak, Emma.
Ahogy a nevem legördült a nyelvéről a hang és az illat a helyére pattant a fejemben, és én úgy löktem el magam tőle, mintha parazsat fogtam volna.
- Apa..- tátogtam.
- Megnőttél. – Ajkai arra a mosolyra húzódtak, amiért régen hiányérzetemben órákat sírtam. – Örülök, hogy látlak.
Éreztem, ahogy az arcizmaim megfeszülnek.
- Örülsz? – suttogtam összekúszó szemöldökökkel. – Örülsz?! – A szavak szaggatottan hagyták el az ajkaimat, a szemem kellemetlenül szúr. – Van képed örülni? Elhagytál!
- Emma, én nem akartam elmenni, de nem maradhattam.
- És mégis miért nem? – a szemem elhagyta valami hideg, nedves csíkot húzva maga után, ahogy végigszánkázott az arcomon. Kapkodtam a levegőt, a mellkasom olyan ütemben emelkedett és süllyedt, hogy a nyakláncomban a kövek halkan rezegni kezdtek.
- Emma, én is Fényes vagyok, nem maradhattam.
- És erre miért nem gondoltál korábban? Ha tudtad, hogy el kell majd minket hagynod, akkor egyáltalán miért jöttél össze Anyával?
- Szerettem őt. – suttogta meggyötörten.
- De még is összetörted! És engem is!
A lábaim megremegtek, ahogy hátrálni próbáltam, de két erős kar átfonta a derekam.
Ijedtemben megpróbáltam letépni őket magamról, de mikor az orrom megcsapta Ében illata megnyugodtam és szinte belepréseltem magam a mellkasába, olyan közel bújtam hozzá.
- Emma kérlek, sajnálom, amit tettem. Megígérem jóvá teszem, csak gyere velem! – Kezeit kérlelőn felém nyújtotta, de én még jobban belepréseltem magam Ében ölelésébe.
- Marcus! Hagyd! – Ében hangja olyan fenyegetően csengett, hogy még egy kicsit én is megijedtem tőle.
- Ében, ne üsd bele az orrod! Semmi közöd ehhez! – kelt ki most már ő is ki magából.
- De igen van! – Ében ujjai feszülten markoltak bele a ruhába.
Apa szemei Ében karjairól az arcára vándoroltak, majd egy gúnyos vigyor terült szét az ajkain.
- Szóval a tükör végre meghallgatott.
Hallottam, ahogy Ében idegesen nyel egyet, s én kérdőn fordultam hátra. Ő idegesen rám kapta a szemeit, majd újra apámat kezdte el vizslatni.
- Szóval még nem tudja? – kuncogott apám az érdes hangján. Felé fordítottam a tekintetem, de az arca újra mogorva volt. – Nem érdekel, mit mutatott neked a tükör, Ében. Sose feledd, ő az én lányom!

És itt lenne egy kis videó, amit közben hallgattam:

Gyémántfiú

2010-05-26T09:34:00.000-07:00

   Őszintén megszólva már nem emlékszem, hogy hol találkoztam a linkkel, de a sors volt olyan kegyes, és elvezetett Szurvecz Kitti oldalára. Indított egy online regényt, ami nekem személy szerint iszonyatosan tetszik. Az a furcsa, hogy tegnap este pont azon gondolkoztam, milyen lehet a híres színészek élete, mint pl. Robert Pattinsoné (nem vagyok egy sikítozós fangirl, de tisztelem, azért, amit elér és ahogyan), és milyen furcsa, ma egy olyan regényre találtam, amit ő ihletett. Több, mint furcsa.
   Szeretem a könyveket, mert inspirálnak, hogy a sajátomat írjam. Mindig arra gondolok, nekik összejött, nekem miért ne jönne? Csak az idő eltelik az olvasással, és az intuíció elpárolog. De most újból hallgatni fogok Maggie-re és leteszem a popim a székre, beizzítom az Ében aromát (párologtatóba raktam egy kis borsot és szegfűszeget), bekeverek egy nagy adag bodzaszörpöt és nekiülök írni. :)

   Ohhh, és tessék olvasni a Gyémántfiút!
http://www.szuroveczkitti.hu/index.php?page=online_regeny
:)

Teszt

2010-05-19T04:58:00.000-07:00

Nos, böngészgettem a netet, és a http://tesztek.gportal.hu/ -n találtam ilyen kitöltős tesztet, amiért bolondulok :D

név: Nagy Nikolett Beatrix
becenév: Loveiny
lakhely: Hajdúszoboszló
születési év, hó, nap: 1992. április 1 12:55 (még ezt is tudom :D)
születési hely: Debrecen
vércsoport: nemtom :S De az első dolgom lesz ha dokihoz megyek, hogy megnézessem :D
magasság: 170 cm ( az sóóóók, szeretem ha a hapeknek a válláig érek, eddig ilyen csak az öcsém van XD)
súly: 60kg (plusz-mínusz 30 kiló XD Am dehogy XD csak plusz XD)
névnap: szeptember 10
foglalkozás: diák, naplopó, hivatásos sunyulóművész, kezdő író
családi állapot: egyedülálló (de csak mert nem birom a "jaj ismerkedjünk, mi a kedven filmed?" szituációkat. Idegesííííííííít :D)
testvérek: 1 öcsém van (több mint 190cm és még nő. Haláli XD)
anyanyelv: magyar
beszélt nyelvek: angol, de meg akarok tanulni japánul is
gyűjtemény: öhmmm.. szemét :D
cipőméret: 39
ruhaméret: mittomén XD
iskola: elballagtam XD
osztály: nincs jeeeee XD
hobbi: olvasás, írás, főzés, rajzolás, festés, ALVÁS XD
zsebpénz: nagylány saját zsebéből él XD
kívánság: XD egy saját ház kerttel, amiben van egy dolgozószobám és a kert tele van zöldségekkel. Gyerek (jöhet most is), és hogy kiadják a könyveimet és szeressék őket :)
álom: ez nem ugyanaz, mit az előző? XD
szerencseszám: 8
szeretne találkozni: Maggie Stiefvater
háziállatok: nincs :S

kedvenc:

alkoholos ital: hátöhmmm.. Gabi a múltkor megismertette velem a citromos Gössert nyamíííí
anime: ööööööööö, nehéz kérdés..... Vampire Knight, Soul Eater, Bleach, Nana, Nodame cantebile, Méz és lóhere, ööööö, Gankutsuou, Fullmetal Alchemist, stb :D
autó: Vóvóóóóó :D
chips: aszem a mogyorós Cheatos
csoki: epres
ékszer: az ezüst nyakláncom, amin van egy fiola tele hegyikristállyal
énekes, zenész: Amy Lee
energiaital: nem iszom ilyesmit. De a kávét imádom :D
étel: őőőő. Kovászos uborka :D
évszak: tavasz
fagyi: vanília-puncs kombó (de néha kacsintgatok a kapucsínó felé :D)
film: Napsütötte Toscana
fogkrém: nem használok XD mittomén, amilyen van itthon XD
hónap: Október
idézet: I'll also show you a sweet dream next night! (Vampire knight)
időtöltés: olvasás
illat: szegfűszeg, vanília
játék: őőőő, lövöldözős, vagdalkozós és építgetős játékok :D
kiegészítő: a mosolyom :D
könyv: Shiver
magazin/újság: Mondo
márka: kínai XD
motor: kawasaki ninja citromzöldben LOVEEEEEE
nap: Csütörtök
napszak: éjjel
nyelv: francia (annyira jó a hangzása :D)
oldal: http://bella1213.blogspot.com/
ország: Japán, Olaszország, Anglia kelta vidéke (sose voltam még külföldön XD)
parfüm: Far Away
pizza: gombás-kukoricás-sajtos :D extra sajtos :D
plüss állat: Vukk. Már 15 éve velem van, egy nappal azelőtt kaptam, hogy a Nagypapám meghalt :(
rádió: nem szoktam halgatni, mert nincs alkalmam rá.....
rágó: Sötétkék Airvawes
rajzfilm, mese: Vili, a veréb
rajzfilmes/filmes hős: Draco Malfoy (nem hős, de ő a kedvencem XD hajráááá szépfiúúúúúúúúúúúú!)
ruhadarab: Cipzáros pulóver, csíkos térdzokni :D
sampon: öööö, múltkor kaptam valami gyémátfényes vackot, na az jó volt :D
sorozat: hümm. animéket nézek
sport: az meg mi? XD
sportoló: szegény emberek, milyen lehet az életük, ha sportolásra vetemednek? XD
süti: Tiramisu
szerző: Maggie Stiefvater
szín: szürke, mályva
színésznő/színész: Dobó Kata és Orlando Bllom
tantárgy: hihi, az meg mi? nem, am az irodalom (viva la Czicze tanárúr :D)
történelmi korszak: az, amire nem emlékszik senki (nem kell megtanulni XD) nahh jó, a vallásos részeket szeretem
tv csatorna: Minimax XD mittomén, van egy csomó
tv műsor: mikor a gyereknevelésről beszélnek
üdítő: bodzaszörp (szigorúan csak házi. Finycsíííííííííííí)
ünnep: Húsvét. Jó műsorok mennek a TV-ben és nem zaklat senki :D

város: Szilvásvárad

vers: Arany János: Walesi bárdok
virág: Nárcisz (sárga, nagyfejű)
zene: Klasszikus (pl. Yiruma) + néhány Evanescence szám

legromantikusabb film: őőőőőőőő :S Háth az Azumi biztos nem, ott levakcsikálják egymás fejét :D
legszebb virág: Liliom
legromantikusabb város: Szoboszjóóó XD
legjobb tévésorozat: Olyat még nem találtak fel XD
legjobb barát/barátnő: Vicuska és az unokahugom, Ildi Loveeee
legjobb zene: hamster Time (nézd mg a Jutyubon XD)
legszívtipróbb pasi/legvonzóbb nő: Én, és a frfiút meg inkább nem nevezem meg XD
legjobb az életben: Mikor süt a nap és közben csepereg az eső
leghangosabb ember a környezetedben: Én XD
legérdekesebb könyv: A Titanic pustulása
legigénytelenebb design: milyen bunkó kérdés ez?
legszimpatikusabb karakter egy filmben: Jasper Hale
legpocsékabb kaja: öööööö, gondolkozom... Háth biztos nem az, amit én csinálok XD ööööö, Paradicsom :S
legmeglepőbb esemény az életedben: Debrecenben lefilmeztek, ahogy bevágok Orbán Viktor elé :D
legszebb táj: Szalajka-völgy
legdurvább film, amit láttál: A Sorstalanság elég durva. meg a Hitler utolsó napja is. Jahh, és a Twilight pornófilm :D annyira szar hogy az már jó XD
legkiábrándítóbb tulajdonság: az enyém? a cinizmusom határtalan XD
legjobb klip: Hamster Time jeeeeeee
legmeghatóbb esemény az életedben: Mikor az, akit nem nevezünk nevén (Tudjukki XD) bocsánatot kért tőlem
legunalmasabb napod: őőőőőő, a tegnapi, meg az azelőtti, meg úgy emlékszem az azelőtti nap sem feszített szént a tenniakarás XD
legjobb estéd: hümmmm.... A szalagtűzőm :)
legfélelmetesebb álom: Egy gát volt Szoboszló mellet, ami átszakadt és elárasztotta a várost a víz, és éjszaka volt és nem láttál semmit, csak a víz zúgását hallottad. Borzalmas volt :S
legcsodálatosabb érzés: Szerelmesnek lenni (kár, hogy csak a plátói felét ismerem :S)
legszebb emlék: Mikor Czicze tanárúr megköszönte az ajándékot, amit búcsúzóul adtam neki :)
legvidámabb ismerősöd: Klaudia
legőszintébb mondatod: Szeretlek!
legfontosabb számodra: hogy van saját véleményem
legnagyobb veszteség: A családom
legnagyobb csalódás: Hogy az apám "elhagyott"
legőrültebb tetted: :D most melyik is :D Szerelmet vallottam... Az elég őrültség, nem? XD
legnevetségesebb videó: öhhh, http://www.youtube.com/watch?v=PVKTTibfVbM&feature=related XD
legszebb ajándék: a fülbevaló, amit anyukámtól kaptam ballagásomra

első:

szerelem: azt hiszem 3 évesen az oviban. Még a tévében is bejelentettem XD De tényleg XD
csók: XD tavaj azt hiszem szeptember 13-án XD de bár ne tettem volna XD
párkapcsolat: XD az mi a fene? XD
szex: XD, erre inkább rá se kérdezek XD
telefon: aszem egy Samsung mikor 8.-os voltam
iskolai nap: 1998. szeptember 2. aszem
pofon: mittománaztmár XD
szó: vicceltek, ugye? arra sem emlékszem, mit reggeliztem, nemhogy erre XD
étel, amit főztél: háth, szerintem bundáskenyér
süti, amit sütöttél: őőőőő, aszem palacsintatorta, úgy kb. 8 évesen anyáknapjára
könyv, amit sikerült elolvasnod: A téli tücsök meséje (7 évesen)
film, amit moziban láttál: hümmm.... szerintem a Zorró álarca
rémálmod, amire emlékszel: Egy oroszlán megesz egy cirkuszban XD

honlapod témája: A könyvem meg a hülyeségeim
honlapod címe: épp itt jársz, babám :D

Tökéletes pasi:

Neve: Mr. öhmmmmm..... Béla XD
Kora: háth gondolom annyi mint én.... ne, legyen inkább 19

Magassága: én vagyok 170, + még egy fej, az nagyjából annyi mint..... 190 körül. MINIMUM!!!

Testalkata: kis vékony derekú, széles vállú
Arcformája: érzékszervek sorrendje fentről lefelé: szem, orr, száj, ha nem egyezik, akkor nem kell XD

Szemszíne: hupilila XD am barna vagy szürke, a zöldet nem nagyon szeretem (az csak nekem lehet :D)
Hajszíne: feketeeeeeee :D, de jöhet a szőke is
Hajhossza: rövid vagy hosszú :D
Hajformája (gödör, egyenes, tüsi stb.) mindegy, csak legyen a fején :D

Bőrszíne: háth... normális :D ne legyen zöld vagy ilyesmi :D

Hangja: úúúú, méééély. nagyon méééééééééééééély :D

Orra: legyen a feje közepén.

Kezei: húúú, legyen szép hosszű ujja, azt nagyon birom :D Mert akkor valszeg zongorázik :D

Öltözködési stílusa: ne legyen nudistamániás, de azért az ingeket szeretem. Vúúú, de rövidgatyát ne nagyon hordjon, attól herótom van, főleg ami combközépig ér XD

IGEN vagy NEM?

Szeplő: szó-szó

Tetkó: nekem 8. nem fogom lekaparni XD
Piercing: neeeee :S

Cigi: Ha jó illata lesz tőle a kezének, akkor jöhet :D
Alkohol: háth... de csak ha velem iszik XD

Drog: nem a túladagolásba fog meghalni, hanem hogy kihajítom az erkélyről XD
Szemüveg: háth..... ha választhatok, inkább ne, de ha nélküle nekimegy az ajtófélfának, akkor egye-fene

Fogszabályzó: hümmm... nem is láttam még pasit fogszabályzóval

Borosta: igen-Igen-IGen-IGEn-IGEN!!!!!!! Imádóóóm :D Kis sündisznók :D

Noshát készvagyok. elszórakoztam vele egy órácskát :D (Czicze tanárúrnak ne mondjátok el, ő úgy tudja, hogy ezerrel tanulok XD)

Vega

2010-05-18T12:53:00.000-07:00

Igazából ennek semmi köze a könyvemhez, de az előbb vegarecepteket kerestem, és találtam egy képet az indíttatásról, amiért nem eszek húst.

2010. május. 17.

2010-05-17T04:28:00.000-07:00

   Hallgatva Maggie-re, miután rendet raktam a szobámban leültem írni és addig fel sem álltam, míg be nem fejeztem azt, amit elterveztem.
   Szóval büszkén jelenthetem, hogy kész vagyok a kórházas fejezettel. persze van még benne mit javítgatni, de azért örülök, hogy ezzel megvagyok. Jahh, és még egy kis playlistet is sikerült összehoznom. majd elkezdem őket felpakolgatni. Csak az a baj, hogy nagyjarészét a bolgokon levő lejátszókból szedtem őket, szóval nem tudom az előadójukat és címüket.
   Ohh, de nehezen mozognak az ujjaim :D Megyek, eszek valamit, mert még ma nem is ettem :D

2010. május. 16.

2010-05-16T12:27:00.000-07:00

   Nosh, hallgatva Maggie-re tényleg letettem a hátsóm a székre és írtam. Nem sokat, de azért haladtam. Megírtam az átvezetést a kórházas fejezetbe, bár ott még dolgozom egy kicsit a párbeszéden. Ühhh, a párbeszédek a gyengéim. :S Meghát, tegnap is írtam egy kicsit a bálozós jelenetbe. Nem sok, de haladgatunk.
   De most már komolyan fogom venni. Holnap felkelek, és nem fogok nekiülni netezni, henem írni fogok. Amúgyis reggelente vagyok a legtermékenyebb. Úgyse kell holnap suliba menni. Jeheeee :D
   De ma még bűnözök egy kicsit és megnézem még egyszer a Ben10-t. :D

Popit a székre!

2010-05-16T09:57:00.000-07:00

Írtam Maggie oldalára tanácsért, és ő belinkelte nekem az egyik korábbi postját, ami arról szólt, hogyan kell regényt írni. És ott hajtogatta állandóan: Butt in chair. Szóval én, hogy el ne felejtsem felírtam a falamra. Ez volt olyan éjfél környékén. A kezem viszont elfelejtettem megtörölni, szóval reggel hatalmas vörös és kék foltokkal ébredtem az arcomon XD

Maggie

2010-05-16T08:54:00.001-07:00

Maggie írta az oldalán, hogy rakjuk ki ezt az oldalunkra. Azt hiszem valami nyereményjáték. :) Vúú, de jó lenne nyerni, nagyon kedvelem Maggiet, annyira aranyos :)
Ez a Maggie egyszerűen elképesztő. Nem csak hogy a kedvenc könyvemet adta nekem, nade hogy milyen kreatív és hány hangszeren játszik. Nemsemmi :D remélem én is ilyen leszek :) Na és a mosolya, ha ránézek, nekem is mosolyogni támad kedvem :)

Csak ökörség XD

2010-05-14T08:03:00.000-07:00

Hátöhhmmm.
   Mire hatodjára megnéztem két nap alatt a Ben10 filmet (nemröhög!), hogy is mondjam, kicsit, öhmmm.... nem meguntam, mert az gyakorlatilag lehetetlen, de az ágyam már nem bírta tovább felszívni a kicsöpögő nyálam XD
   Szóval kénytelen voltam valami új teendő után nézni. És elmentem gondolkodni egyet a WC-re (hihetetlen, de pisilés közben jönnek a legjobb ötleteim XD), és kitaláltam, hogy kifestem a szobám falát. Nade nem hengerrel vagy ilyesmi, hanem olajkrétával XD
   Naszóval előtúrtam a krétáimat, leszedtem a falat ellepő posztereket és erajtoltam. Aztán félúton rájöttem, hogy ez írtó nagy marhaság, merthogy idétlen, mert a tapétán ronda göröngyök és minták vannak, de ha már elkezdtem akkor csak megcsinálom. Úgyhogy fél óra alatt összerettyintettem egy nagyon nagy fejű és morcos Ébent (én is morcos lennék, ha nagy lenne a fejem :D), és egy hihetetlenül fancsali képű Emmát. Úghogy lehet, hogy visszarakom rájuk a posztereket XD

A szívek még régebbről valók, a kimonófestegetéskor kimaradt egy kis festék XD

2010. május. 11.

2010-05-11T11:11:00.000-07:00

Noshát gyerekek, ma eléggé termékeny voltam.

Miután lebétáztam a HM? első fejezetét leültem írni. Bár amennyi minden megvan már a fejemben, ahhoz képest nem haladtam szinte semmit, de azért a semminél mégis jobb.

Írtam egy kicsit a bálozós fejezetbe, írtam bele egy kis csipkelődést és gyomorremegést ( XD ), sőt, már azt is tudom, hogyan fogom átvezetni a következő fejezetbe.

Sőt, elkezdtem írni egy új fejezetet, aminek az elején lesz egy kis kocsiszerelés-beszélgetés-szomorkodás-gyönyörködés ( XD ), a végén pedig egy kis diszkó-ivászat-röhögés-rejtett románc. Úgyhogy szippiszuppi. A fejezethez am egy csomó ötletet adott az SL-nek az a fejezete, amelyikben Bob párducmintás gatyában táncol egy bárban. Megnyugtatok mindenkit, hogy azért az enyémben ilyen nem lesz, de Máté azért szokásosan hozni fogja a formáját. :D

Patthelyzet

2010-05-01T05:02:00.000-07:00

(Én vagyok a jobb oldali, bal oldalt Vicuska. Sejetleeeeek :D)

   Háth, gyerekek, tegnap megvolt a ballagás, ami azt jelenti, hogy holnap után érettségi. És elég gázos a szitu.
   Először is, ugyebár ezerrel tanulnom kellene (hangsúly a "kellene"-n :S), merthogy ugyebár rohadtul nem tudok semmit. És hiába tudom, hogy nem fognak felvenni az egyetemre, ha nem tanulok ezerrel, lám, mégsem tudom rávenni magam. Szóval patthelyzet. :S
   Most meg írni szeretnék, mert ugyebár azzal se haladok, és ha legalább az egyetemre nem vesznek fel, legalább a könyvem adják már ki, de a kilátások nem túl rózsásak. Ugyebár nincs hangulatom, mivel bűntudatom van, amiért nem tanulok, és nem tudok tanulni, mert írni lenne kedvem, de a bűntudat miatt meg nem tudok írni. Ha valakinek van ötlete, hogy tudnék ebből a helyzetből kimászni, azt nagyon loveolnám. Mert nekem semmi ötletem. És ezt a problémát elég gyorsan orvosolni kellene, merthát ugye közeleg a hétfő. Ami mondjuk annyira nem gáz, mert a hétfő az magyar, nade a kedd meg a szerda!?
   Gyerekek, kikészülök!!!! Brühühühűűűűűűűűűűűűűű

rajz

2010-04-05T09:05:00.000-07:00

Ezt az előbb rajzoltam, Ében és Emma. Annyira nem jó, de annyira rossz se :D

2010. március 28.

2010-03-29T10:58:00.000-07:00

Háth, nos alkottam egy kicsit. Voltam szíves és begépeltem azt a nyúlfarknyi szöveget, amit kb. két hét alatt írtam. Termékeny. Nos, a semminél mégicsak jobb. Itt van egy kis kórházba rohanás, de még dolgoznom kell egy kicsit (de tényleg csak egy ici-picit. Jahh, persze....) a szenvedős részen, ugyanis Emma elvágja a csuklóját és rengeteg vért veszít. Tegnap elolvastam a Twilight végén a kórházas jelenetet, meg a filmben megnéztem, mikor a méreg után szenved, és elájul, mikor Ed kitisztítja a vérét. Igazából nem indított meg túlságosan, vagyis nem adott túl sok ötletet, deh hát majd csak lesz valahogy. Legalábbis az biztos, hogy lennie kell, mert nem akarom, hogy szegény Czicze tanárúr belehaljon a kíváncsiságba. Merthát hetente érdeklődik új fejezetek után. Gondolom bosszúból mondta azt Anyukámnak a fogadó órán, hogy borzalmas diák vagyok, felelőtlen és nem tanulok sose semmit (csak ötöseim vannak, és hosszú ideje én voltam az egyetlen aki egyáltalán hajlandó volt felelni, és nem mondta azt, h "nem tanultam, írja be az egyest!". :D)

Díj :D

2010-03-22T07:44:00.000-07:00

Nagyon szépen köszönöm Bella! :)

Bár eredetileg nem erre az oldalamra kaptam, de mivel az extrás honlapom meg fog szűnni, ezért ide raktam ki. :)

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomra.
3)a szabályzatot kirakom a blogomra
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomra.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomra.
7)betartom a szabályokat.

Akitől kaptam: http://bella1213.blogspot.com/ Ezer millió és még egy extra puszi :)

Teszt:

Név: Nagy Nikolett Beatrix

Becenév: Loveiny

Lakhely: Hajdúszoboszló

Születési hely: Debrecen

Magasság: 171 cm

Névnap: szeptember 10, de sajna muszáj kiírnom a szülinapom dátumát is: ÁPRILIS 1 :D

Foglalkozás: Tananyakgyűlölő könyvmániákus (szabadalmaztatom :D)

Testvérek: Egy hormontúltengéses öcs ( ergo: baromira idegesítő)

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: angol és egy kicsi japán

Gyűjtemény: kacatok, szemét :D

Cipőméret: 39

Iskola: Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskola (jövőben remélhetőleg DE BTK Magyar-szak :)

Kedvencek: Hátöhm.... Shiver Jeeeee! :D Nahh jó, meg Twilight-saga, de bolondulok a Shivert.
Isteni. :D Öhmm, és még néhány anime, meg film, de hogy is mondjam, nem akarom leterhelni a rendszert azzal, hogy mindet leírom :D

Zsebpénz: Nagylányok saját zsebükből élnek :P

Álom: Húúú, az álmom? Egy kisbabaaaaa! De most komolyan, ne nézzetek le, de ez van. Jahh, és hogy híres író legyek. My dream, love me! :D

Szerencseszám: 8

Szeretnék találkozni: Hátöhm. Dobó Kata. Nem tudom, de nagyon szeretem, vele szívesen beszélgetnék egy kicsit. És Stephenie Meyerrel. Jól jönne pár tanács. :)

Háziállatok: Volt egy aranyhalam de kinyírtam.. A kérdéseket Bella oldaláról másoltam be, és muszáj volt meghagynom ezt a mondatot, mert ez velem is így van :D Én szimplán meguntam, hogy szórakozik velem ( 2 naponta eljátszotta, hogy megdöglött,pedig minden nap babusgattam, értitek ezt? Kis szemét), és úgy döntöttem, próbálja ki a színésztudományát szárazon is. :D

Akiknek küldöm:

Hátöhm, nincs mit tenni, kénytelen vagyok visszaküldeni bellának, mert ő a kedvencem :D

http://bella1213.blogspot.com/

http://szylu.blogspot.com/

http://onemorechance-rosalice.blogspot.com/

http://edwardandbellastory.blogspot.com/

Ohh, jajj, jajj, ez még csak 4

http://renesmeestory.blogspot.com/

http://nessiecullenstory.blogspot.com/

2010. február 20.

2010-02-20T12:22:00.000-08:00

   Nem értem mi van mostanában velem. Egy csomó rész megvan a fejemben, mégse ülök le írni. Őszintén megszólva nincs is fejemben. Csak esténként döbbenek rá, hogy már megint nem írtam semmit. És ez gáz. Nagyon is.
   Mondjuk eléggé bajban is vagyok, mert elég sok részlet van, ami még megoldatlan a számomra. Ráadásul véleményt se kapok senkitől. Egy pár általános iskolás tanáromnak már elküldtem néhány fejezetet, de még nem írtak vissza. Egyetlen reményem drága Czicze tanárúr, akit valószínűleg a jövőhéten valamikor lerohanok, mert még mindig (áh, nem hiszem el, a mindig-et mindig hosszú í-vel írom. MINDÍÍÍÍG)nem váltotta be a "Majd beszélünk!" ígéretét. Szükségem van épkézláb véleményekre, mert nem haladok. ÁÁÁÁÁ!
   Jahh, egy pár orvost megkérdeztem, hogyan kezelik, ha valaki véletlenül elvágja az ütőerét, meddig gyógyul meg hogy mennyi idő, míg meg lehet még menteni az életét meg ilyenek. Váó, amilyen ferde szemeket kaptam válaszul! :D Tehát ezzel a kérdéssel egyáltalán nem haladtam előrébb. Akkor nem ártana pár infó a kórházi sürgősségi ügyintézésekről, hogy hogy jelentik be, ha eltűnik valaki, mennyire keresik az eltűnt személyeket, ha megtalálják, vajon hívnak e rendőrt meg ilyenek. csupa-csupa apróság, de elég fontos az én szempontomból. És dúsztom sincs, kitől kérdezhetném ezeket meg. Úgyhogy ha valaki olvassa a bejegyzésem (HA! :D), és esetleg tud nekem egy kicsit segíteni, legyen szíves írjon megjegyzést a bejegyzéshez vagy írjon nekem a loveiny@citromail.hu-ra. Kéééérem!
   De hál az égnek, egy problémát megoldott a kedves reménybeli leendőbeli "kartársam" a Bölcsész karon, legalábbis ha mindkettőnket felveszik. Remééljűűűűűűűűk! Vagyis részben. Mármint a problémát megoldani. Mert az volt a probléma, hogyan legyenek gazdagok, mert az ugye okés, hogy a Twilight-ban gazdagok, de csak azért, mert Alice látja a tőzsdemozgást. Ráadásul nem kajálnak meg ilyenek, úgyhogy csak az élvezeti cikkekre megy el a pénz. De arra dögivel. :D Nahmot. Nálam első számú probléma: nincs, aki a jövőbe lát. Elég nagy szarvas hiba, de hát nincs mit tenni. Ráadásul kajálnak, meg fürdenek, meg dezodorra költenek, mert hát az én szereplőim ízig-vérig emberek. Mármint fogjuk rá. Naszóval, dolgozni ugye persze nem dolgozhatnak, vagyis nem mehetnek be alkalmazottként sehova, mert ugye nem öregszenek, és az elég feltűnő. De itt jött drága Zsuzsi ötlete, miszerint mi lenne, ha valami nagy cégnek lennének a fejesei, ami hozza a pénzt, viszont nem kell bejárniuk dolgozni. Hisz a főmuftik elég elfoglaltak, és egyáltalán nem gáz, ha senki sem ismeri őket személyesen, max telefonról. És tádááám, probléma megoldva. Vagyis mint már az előbb említettem, csak részben. Most keresnem kell valami olyan ágazatot, amiben akár 300 éve is alakíthattak céget, és mostanára kinőtte magát. Na jó, nem kell 300, elég lesz 250. Vagy egy kicsit kevesebb. De 150 legalább, annál lentebb nem adok!
Hát, látni lehet, hogy dögivel vagyok megoldatlan problémákkal, de akármennyire is tudom, hogy ezekkel kellene foglalkoznom, mégis állandóan Draco Malfoy-os ficeket olvasgatok. Nem tudok mit tenni, imádom a tejfel szőke búráját. :D

2010 február 5

2010-02-05T08:44:00.000-08:00

Elég sokat alkottam mostanában, de semmi összefüggőt és említésre méltót. Most épp azon gondolkozom, hogyan szokták kezelni azt, ha valakinek megvágják az ütőerét a csuklóján, meg hogy és mennyi idő alatt gyógyul. Meg hogy van e értelme annak, hogy a vérző sebet a szádba veszed, vagy ez csak ilyen refleksz szerű? ha tudja valaki, lécccííí írjon! :D
ohhh, és amiért igazából írok, az egy szöveg lenne, amit a fanfiction.net egyik felhasználójának oldalán találtam. nem is tudom mit mondjak rá, aszem gyönyörű és borzalmas egyszerre. Az abortuszról szól.

Month one

Mommy
I am only 8 inches long
but I have all my organs.
I love the sound of your voice.
Every time I hear it
I wave my arms and legs.
The sound of your heart beat
is my favorite lullaby.

Month Two

Mommy
today I learned how to suck my thumb.
If you could see me
you could definitely tell that I am a baby.
I'm not big enough to survive outside my home though.
It is so nice and warm in here.

Month Three

You know what Mommy
I'm a boy!
I hope that makes you happy.
I always want you to be happy.
I don't like it when you cry.
You sound so sad.
It makes me sad too
and I cry with you even though
you can't hear me.

Month Four

Mommy
my hair is starting to grow.
It is very short and fine
but I will have a lot of it.
I spend a lot of my time exercising.
I can turn my head and curl my fingers and toes
and stretch my arms and legs.
I am becoming quite good at it too.

Month Five

You went to the doctor today.
Mommy, he lied to you.
He said that I'm not a baby.
I am a baby Mommy, your baby.
I think and feel.
Mommy, what's abortion?

Month Six

I can hear that doctor again.
I don't like him.
He seems cold and heartless.
Something is intruding my home.
The doctor called it a needle.
Mommy what is it? It burns!
Please make him stop!
I can't get away from it!
Mommy! HELP me!

Month Seven

Mommy
I am okay.
I am in Jesus's arms.
He is holding me.
He told me about abortion.
Why didn't you want me Mommy?

Every Abortion Is Just . . .

One more heart that was stopped.
Two more eyes that will never see.
Two more hands that will never touch.
Two more legs that will never run.
One more mouth that will never speak.

2010. február 3

2010-02-03T08:15:00.000-08:00

Nos, ma nem igazán új megírt részletekről beszélnék. inkább csak élményekről.
Hazafelé a buszon Evenascence-t hallgattam. Előtte írtam néhány sort a könyves-füzetbe, olyan jegyzet féléket, néhány mondatot, amit majd bele fogok írni a könyvembe. És akkor elkezdődött a Going under, engem pedig azonnal megrohamozott dübörgő szívek és mélynyomóban felcsendülő basszusok. Szinte vibrált a fülemben az érzés, és valószínűleg annyira koncentráltam az ütemre, h elpisszentem. Vagy nem, nem igazán tudom, de az biztos, hogy szinte filmként láttam magam előtt a jelenetet, ahogy Ében és Emma keringőzik a bálon, s hiába játszik a zenekar lágy és dallamos zenét, Emmában mégis a going under taktusai vibrálnak. Szinte már én is éreztem a fenyegetést vibrálni magam körül.
   Aztán elkezdődött a Bring me to life. A kép hirtelen átváltott a könyv egyik utolsó jelenetéhez. nem csoda, hogy ezt a számot még jó néhányszor említem a könyvben, mert nem csak a dallam, de még a szöveg is tökéletesen passzol a történethez és a saját érzelmeimhez. Most éreztem, ahogy Ében magához szorítja Emmát, kétségekkel teli, hogy Emma viszonozza e az érzelmeit. A Bring me to life kezdetben Ében szavai akit a kételyek vezetnek, majd a dallam átcsap Emma gondolataiba, aki most, hogy érzi, elveszti azt, amit végre
megkapott kétségbeesik. Hihetetlen, hogy egy dal ennyire passzoljon az érzésekhez, amiket átélek, ha erre a jelenetre gondolok.
   Csak ezt szerettem volna megosztani veletek. (Amúgy nem tudom, miért írok többes szám első személyben, mikor számomra is világos, hogy senki sem olvassa a blogot. De mindegy, azért adjuk meg a látszatot.)
   Jah, és itt vannak a dalok, amiket fentébb említek:
            Going under
            Bring me to life

2010. január 30. 2. részlet

2010-01-30T10:11:00.000-08:00

   Fűhh, ma nagyon termékeny vagyok.
   Tegnap eléggé betett a jókedvemnek, hogy végre én voltam, aki először írt kritikát a "Bízz bennem, újra!"-ra (hehehehe, én nyertem :P), így ma egész jó kedvem volt és elég sokat írtam. Mondjuk sokat lendített az írni akarásomon a riport Vámos Miklós-ról, úgyhogy nagy köszi érte!
   Nos, délután csak azt terveztem, hogy begépelem azt a részt, amit már megírtam a múltkor éptan. óra alatt. (öhm, háth na most ez van, akkor írunk, mikor ihlet van :D) Ez a második fejezet harmadik harmada lett volna, ami arról szól, mikor Emma felébred a lázálma után és először találkozik személyese Ébennel. De nem hogy ezt is megírtam, de teljesen frissen még az előtte való lázálmot is, sőt, még az első fejezetbe is írtam néhány kiegészítés.
Háth na ma nem vagyok semmi, az is biztos. Nah megyek vissza, csinálok egy visszaállítási pontot a gépemen, aztán keresek még egy kis írnivalót. ha lesz valami új fejlemény, akkor írok! Csóközön :D

2010. január 30.

2010-01-30T06:23:00.000-08:00

Ma alkottam egy kis részt a kriptás fejezet végére, miután Emma összeveszik Ébennel az istállóban, mert az nem mond el neki semmit. Emma feldühödten csörtet a fürdőszobájába, ahová Máté utána megy beszélgetni. Elég vicces, mert Máté már megint hozza a formáját. Nekem legalábbis tetszik. Emma persze Mátétól sem kap válaszokat a kérdéseire, mert az arra hivatkozik, ez nem az ő dolga.Persze elejt egy megjegyzést, miszerint Emmának megéri várni, és majd Ében úgyis elmond mindent, ha itt lesz az ideje.

Csak élj és olvass

2. fejezet

Első fejezet

Fejlődünk

Ez van

Tanulás

MondoCon

Hogy készítsünk előadást

Rabod vagyok

Hajhaj...

Majd elválik

Kész!

Mindjárt

helyzetjelentés

Hajrá!

2011.02.23.

Cső Pityuval!

I'm reding a book

Leltár

Díj, azt hiszem :)

Pom-pom-porom.

Egész

Szurkoljatok!

Vííí :D

Diplomát nekem!

BÚÚÚÚÚJÉK! :D

Hóóóóólnap :D

Helyzetjelentés

Festmény

Könyvek

Claudia Gray - Stargazer, Hourglass -> már olvastam őket angolul a neten és jó lenne, ha magyarul a polcomon csücsülnének, mert ez az üldözős-bujdosós sztori nagyon jól menne az életfogytig 2. könyvéhez... :D

Libba Bray - Rettentő gyönyörűség -> hmmmm, talán, esetleg ha már a többi könyvet elolvastam...

Cassandra Clare - Csontváros, Hamuváros, Üvegváros -> jó sztorinak tűnik, bár egy kicsit zavar, hogy a főszereplő 15 éves és klubbokba jár...

Kami Garcia / Margaret Stohl - Beautiful Creatures - Szépségesek -> húúú, borzongató... tetszik :D

Maggie Stiefvater - Linger - Várunk -> nem bírtam ki, hogy ne olvassam el a neten angolul, és alig várom, hogy végre a kezembe vehessem és megszeretgessem... :D

Jay Asher - Tizenhárom okom volt -> hmmm, eredetileg nem volt szimpi, de most már szívesen elolvasnám

Spirit Bliss - Árnyékvilág -> kíváncsi vagyok, mit hozott össze

Bosnyák Viktória - Lovessence 1: Lepkelány -> ez is magyar, szóval érdekel :D

De a mostani kedvencem akkor is Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt -> annyira csúúúúúúúcs, már írja a második könyvet, azt hiszem crescendo lesz a címe, már aaaanyira vááárom :D

2010. 10. 22.

2010.10.15.

2010. 09. 01.

2010. 08. 27.

2010. 07. 16.

Életfogytig - első fejezet

Lesérültem

2010. július 5. No.:2

2010. július 5.

Hátőőőőőőőő

Hová mennél?

Megcsináltam

Linger hanganyag

Szóbeli

Ne engedd a gyereket az olló közelébe!

Könyvek

Go vegetarian!

Véreső

Kritikák

2010. május. 26.

Gyémántfiú

Teszt

Vega

2010. május. 17.

2010. május. 16.

Popit a székre!

Maggie

Csak ökörség XD

2010. május. 11.

Patthelyzet

rajz

2010. március 28.

Díj :D

2010. február 20.

2010 február 5

2010. február 3

2010. január 30. 2. részlet

2010. január 30.